Segíthet, ha belekényszerítem magam szociális helyzetekbe?

Én próbáltam, nekem ez így nem ment, sőt, a még több negatív élménytől csak rosszabbodott a helyzet. Attól függ, mi a célod, mennyire akarsz társasági életet élni, vagy egyelőre annyi a cél, hogy elviselhető legyen emberek között lenni, ezt jó lenne tisztázni először.

Az a baj a (szociális) szorongással, hogy még szakember bevonásával és terápiával is hosszú és keserves út vezet bármiféle javuláshoz, olyan is van, akinek a gyógyszer sem segít. Ez alapján nehéz elképzelni, hogy így megoldódna, de veszíteni nem fogsz vele.

Jártál már pszichológusnál?

Ha szeretnél belevágni, szerintem vágj bele :) Van akinél működik ez a fajta kényszerítős módszer, van akinél az a helyzet amit az első válaszoló is felvázolt, hosszú út a gyógyulás terapeutával is. Lehet, hogy te pont az első kategóriába tartozol.

Egyetemen egyik évfolyamtársam is ezzel szenvedett. Első pár napon a hátsó sorokban ült, távol mindenkitől és lehetett látni rajta, hogy feszeng. Gyakorlatokon ahol ugye kisebb teremben vagyunk és nem volt lehetősége külön ülni, alig tudott koncentrálni, rázta a lábát, gyakran ment ki mosdóba. Én ültem mellette és érezni lehetett a feszültségét. Próbáltam oldani kicsit a hangulatát azzal, hogy beszélgetést kezdeményeztem, pl. láttam, hogy lemaradt valahol, megkérdeztem hogy segíthetek e, meg ilyen kis apróságok. Látszott rajta, hogy vonakodva, de elfogadta a segítséget és szépen lassan feloldódott. Úgy éreztem már nem feszeng annyira. Órák után mindig sietett, hogy mielőbb egyedül lehessen. Több óránk is volt együtt, mindig köszöntem neki, ő eleinte nem, de aztán pár alkalom után már ő is visszaköszönt, sőt volt olyan is, hogy ő csinálta először. Aztán egyszer egy vizsga előtt vártunk a terem előtt, beszélgettünk (eddigre már egész jóba lettünk), odajött egy másik ismerősöm is, bemutatkozott neki, vele is tök jól feloldódott. Ez 2 éve volt és mostanában mintha más ember lenne a srác. Még mindig észrevehető rajta néha bizonyos fokú szorongás, de sokkal felszabadultabb, nyitottabb az emberekkel, órákon aktív, bátrabban jár el helyekre. Elmondása szerint egyetem előtt, meg amíg el nem kezdett nyitni, nem járt nagyon sehova, nem szívesen ment ki a házból, nem kereste emberek társaságát, családjával is csak a lehető legminimálisabb időt töltötte, suliban is mindig inkább egyedül volt, szabályosan rosszul lett ha huzamosabb időt kellett emberek közt töltenie.

Szóval nem lehetetlen így változni, de sajnos ez a ritkábbik eset. Minden esetre próbáld meg, hátha neked is bejön ^^ Ha nem, akkor pedig nem kötelező folytatnod. Szurkolok!