Az igaz, hogy a külsőd amivel születsz belekényszerít egy szerepbe?

Szerintem igen. Sokat elemeztem én is ezt. De én odáig jutottam hogy a kulsőnk is a gyerekkori feldogásunkat tukrozi. Ugyanis en amikor kislany voltam azt mondtam en nem akarok felnőni romlott felnott lenni elitéltem a nemiséget is hogy nő/férfi van, ugy ereztem egy gyerek tud csak "tiszta" lenni, őszintén szeretni, a világ pedig "romlott".

Nem tudom honnan ez a felfogásom amugy. De talán apa/anya mint nő/férfi viszonylatbol.

Na es 13 éves koromban volt egy nyári szunet utáni szeptemberi iskolakezdés es mindenki ugy jött vissza nyári szünetről hogy mindenkinek megugrott a magassága a csajoknak meg nagy csöcse lett, valahogy egyedul én maradtam kislány kinézetű csak. Vekonyka alacsony, női jegyek alig

Azóta felnove is 30 évesen is rámjön a 17 eves ruhám is. Maradtam kislányalkat örök életemre.

Kicsit olyan érzésem van mintha pszichésen én blokkoltam volna le a nővé érésem es maradtam egy gyerektestben örökre

Szerintem abból jöhetett hogy egy gyerek érzi azt hogy apa nem ugy szereti anyát mint én anyát, és anya nem ugy szereti apát mint én apát. És engem se úgy szeretnek ahogy egymást.

Ezt spékelte még anya állandó féltékenysége is, meg apa nőzése is.

Mintha a felnőtteknél nem is lenne olyan hogy szeretni a másikat, mint embert, vagy családtagot, vagy ahogy egy gyerek szeret. Romlottak. Ma így tudnám kielemezni.

28 éves voltam mikor eljutottam arra a szintre, hogy megműttessem az orromat és a fülemet.

Iskolákban is megkaptam, hogy nagy az orrod nagy a füled..még néha korombeliektől is, még 1-2 volt kollégámtól is. Zsinórba minden nő elutasított, mindenhol próbálkoztam de sehol semmi.

Volt 1-2 barátom de semmi más.

Noss igen ez a helyzet, főleg, h szemembe is mondták és cseszegettek is miatta, emiatt eléggé magányos lettem és inkább nem mentem egy idő után sehová, voltunk barátokkal szórakozni, de ott csak velük álltak szóba rajtam kb. átnéztek.

Már az orromtól megváltozott teljesen az egész arc-szerkezetem. ahogy a képeket összehasonlítgatja az ember óriási a különbség hatalmas. És így persze az önbizalmam is megnőtt.

Nem igaz. Csak kell a magadfajták számára egy olyan önigazolás, amin nem tudsz változtatni, így nyugtatod magad, hogy rajtad kívülálló ok miatt vagy ott ahol.

Én is így gondolkoztam. 28 éves koromig egy szerencsétlen voltam. Mindent és mindenkit okoltam rajtam kívül. Aztán 1 reggel úgy keltem, hogy elég ebből. Ez az életem, ebből kell kihozni a maximumot amit lehet.

5 év alatt el is értem egy olyan szintre, ahol a környezetem csak irigyel.

Hát figyelj. Valamit biztos jelent a külső, mert nem a fizikai világtól teljesen elválasztva élünk.

Pl. aki alacsony, kicsike, az nem nagyon lesz kidobó vagy hasonló.

De a nyafogás ás önjsanálat, ami ebben a témakörben van, az nevetséges. Olyan nincs, hogy x kinézeted van és ez miatt nincs nőd és kevés a lóvéd, mint amit szerettek it páran hajtogatni.

A 6-osnak igaza van abban, hogy ez ilyen önigazolás-szagú dolog; nem csinálsz semmit, mert hát úgy sem segít, mert azzal, amit kaptál, születésedtől nem is lehettél vonna több.

Lehet így gondolkodni. Csak rohadtul unszimpatikus, még azt is elrontod magadnak, ami egyébként jó is lehetett volna. És 100 év múlva is itt fogsz nyafikázni az oldalon, a saját és mások idejét pazarolva.

Egy előnytelen külső az élet bizonyos területein nagyon nagyon megnehezíti egy ember életét.

És senki ne mondja azt, hogy nem.

Tény , nem kell sajnáltatnia az embernek magát, de az ilyen embereknek nehezebb.

Szerintem túlzás a megfogalmazás így, hogy "belekényszerít egy szerepbe", de - tetszik-nem tetszik - általánosságban embertársainkról az első benyomás az, hogy hogyan néz ki.

Különböző szitukba aztán ez árnyalódik tovább, jobban vagy kevésbé, de mondjuk úgy, hogy az átlaghoz képest sokkal előnyösebb vagy előnytelenebb külsővel rendelkezőknek _általában_ könnyebb/nehezebb dolguk van _bizonyos_ szituációkban. Minél felületesebb, rövidebb egy interakció, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a külsőd alapján ítélnek meg, ez adott esetben bizony jelentősen megkönnyítheti vagy nehezítheti az életet.

A másik amire még gondolok, hogy erre gondolt a kérdező, hogy pl. van egy alacsony, vékony, szép arcú, szőke hajú lány, akit a kinézete alapján mindenki ilyen kis szolíd-szelíd, irányítható "babának" gondol elsőre, de ő egy nagyon határozott, erős személyiség, ez így jogos, hogy ezzel neki valószínűleg egész életében sok "harca" lesz, hogy de ő nem olyan. Vagy fordítva, a 2 méteres, szakállas, "marcona" fickó, aki egy jólelkű, kedves, simulékony típus.

De nagyon szélsőséges esetektől eltekintve azért nem gondolom ez a "szerepbe kényszerít" megfogalmazás fedné a valóságot.