A legkedvesebbek a legálságosabbak?

Mondom, ott borul a dolog, hogy a kérdező a semmit vette valaminek. Alapvetően egy eltorzult nézettel tekint az egész nem létező "kapcsolatra".

Szerintem valahol ezért is mondják, hogy nincs férfi-nő barátság, mert az emberek túlgondolják a dolgokat.

Férfiként én is kedvelem a munkatársaimat nemtől függetlenül, szívesen találkozom is velük akár munkán kívül is. Ettől még inkább egy távoli haveri-munkakapcsolat marad ami "köztünk" van, nem mélyreható barátság vagy párkapcsolat.

"Mi lenne, ha megbeszélnéd vele?"

Én pont azt mondom, ezen nincsen mit beszélni.

A kérdező leírta mi van:

"valójában nincs semmi"

"kierőszakolt találkánk"

"még a barátságomból sem kér"

"Állandóan lekoptat"

Teljesen egyértelmű, hogy a nő semmit nem akar, és kellemetlen neki a helyzet és hogy a kérdező nem veszi a lapot.

Másrészt meg szerintem ha valakit szeretünk, akkor arról nem úgy beszélünk, mintha valami utolsó rongy lenne. Itt nem szerelemről van szó, csak a kérdezőben beindult a kanosság.

Részemről pont ez a kétszínű dolog. Valakit a háta mögött megfelelési kényszeres, hazug, kétszínű mocskos k_rvának elhordok, de azért azt elvárom, hogy zúgjon már belém... :D

Szép is lenne, ha mindenkinek, akit nem kedvelek, ezt a szemébe kéne mondanom. A kulturált együttélés egyik alapja, hogy nem sértegetjük feleslegesen a másikat, hanem ha nem szimpatikus, akkor nem keressük a társaságát. Persze ehhez az kell, hogy a másik vegye a jeleket, és ne erőlködjön.

Azt, hogy nem kedvel, a nyomulásoddal érted el. Nagyon kellemetlen szokás.