Hány embert tudnál meghívni a születésnapodra?
Egyik csaj haveromnak most lesz hamarosan a szülinapja, és azt kell róla tudni, hogy nagy bulis/társasági ember. Csinált egy zártkörű Fb eseményt, ahova csak a barátait/haverjait hívta meg, így lett első körben 32 ember meghívva az ünneplésre, köztük én is.😨 Szerintem ez rengeteg, mármint nem rosszból írom, épp ellenkezőleg, jó neki hogy ennyi barátja/haverja van, szerintem én jó ha meg tudnék 8 embert hívni.
Te hányat tudnál?
Köszönöm a válaszokat!
Megdöbbentő volt olvasni, hogy ki hogy vélekedik, egy ilyen szinten népszerű emberről, ráadásul ez a feltételezés, hogy valójában egy barátja sincs, annyira nem helytálló, hogy oldalakon keresztül tudnám cáfolni. Én 10 éve ismerem a lányt, azért “csak” haver, mert szórakozni szoktunk eljárni együtt, eddig még nem volt rá szükség a bajban, ergó nem tudom, hogy barátként számíthatnék-e rá, vagy csak haverként, ezért inkább az utóbbi kategóriába sorolom be. Továbbá azok az emberek, akiket hívott, szinte mindet ismerem én is (sokakat csak névről), mivel rendszeresen velük szokott bulizni, úgyhogy itt nem arról van szó, hogy minden jött-ment ismerősét betette az eseménybe, akivel váltott életében 2 szót. Ezekkel az emberekkel akiket meghívott havi szinten találkozik, akkor miért ne hívhatná meg őket bulizni? Főleg, hogy nagyobb barátai társaságai vannak, ahonnan nyilván mindenkit el fog hívni, gondolom márcsak a sértődés elkerülése végett is. Egyáltalán nem a “kedves ismerős” kategória egyik meghívott sem. Kíváncsiságból megnéztem, és mára 21 ember igazolta vissza, hogy ott lesz.
Van ilyen. Nekem is van extrovertált ismerősöm, aki akkor érzi jól magát, ha minden nap társaságban van, sok haver veszi körbe.
Más meg elvan egyedül, egy-két legjobb baráttal. Nem vagyunk egyformák.
Nincs ezzel semmi baj, ha ennyi emberrel érzi jól magát, akkor tegye. Csak azt kell tudnod, hogy ezek ivócimborák. Nem rossz emberek, biztos nekik is vannak igazi barátaid, de 32 emberrel lehetetlen minőségi kapcsolatot fenntartani. Nem is kell.
Nekem is rengeteg "barátnőm" volt egyetemista koromban, állandóan buliztunk. Fiatalon mentem férjhez, a lánybúcsúm az egyik legszebb élményem, 15-20-an voltunk. Aztán amikor megszületett az első gyerekem, egyetlen pillanat alatt elkoptak. Bulizni már nem tudtam eljárni, ők meg annyira sem voltak rám kíváncsiak, hogy kijöjjenek hozzánk meglátogatni, hiába hívtam őket többször is. Ennyi volt.
Akkor bántott, de ennek már 13 éve, lettek más jellegű barátaim, szóval az élet nem állt meg. Tanulságnak viszont jó volt.
Se barátja, se ismerőse nem vagyok senkinek.
Minden barátom meghalt.
Én sem vagyok valami jól. Van Istenem és Hazám.
De ezért még nem utazom el Balatonszárszóra, hogy találkozzak egy vonattal.
Meghívni meg tudnék kb 50-et - de ebből nekem is csak 1 a legjobb barát, egy másik a nagyon-jóban-vagyunk-barát, az összes többi haver, vagy az unokatestvérem feleségének a barátnőjének a férje, akivel ismerjük egymást.
Nagy különbség, hogy kivagyiságból csinálsz nagy bulit, vagy csak élvezni akarod a valódi, igaz barátaiddal a közösen töltött időt.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!