Ha csendes vagy és még csúnya is akkor idő kérdése csak és mindenhonnan kiutálnak?

Lol ki segit annak akit vmiert nem bir 🤦 Nekem is van olyan kollegam akit nem birok es mar konfrontalodtunk is.. bar meg se kernenk egymast semmire

Azért a Kérdező elgondolkodhatna, hogy ha itt pár óra alatt sikerült mindenkit maga ellen fordítania, akkor mégiscsak vele lehet valami gond...

Hadd adjak egy tanácsot, kérdező. Már nem tudom ki, mondta egyszer, hogy színház az egész világ világ, és ez pontosan így van. Ha bekerülsz egy társaságba, válj olyanná mint ők, beszélj úgy, gondolkodj úgy mint ők, vedd át a szokásaikat, ha valamivel nem értesz egyet azt semmilyen formában ne mutasd ki. Vannak olyanok, akiknek nem adatott meg a közkedvelt személyiség, nekik nem szabad magukat adni, különben kiutálják őket mindenhonnan, és nem tudnak beilleszkedni. Válts munkahelyet és integrálódj. Máshogy nem fogsz tudni boldogulni, mert neked ezt dobta a gép, el kell fogadnod, mert mást nem tudsz tenni. Én is ugyanezt tapasztaltam sokáig mint te, és ha láttatni engem a tényleges személyiségem, még mindig ezt kapom, szóval színtiszta tapasztalatból mondom.

Utolsó: ezt Shakespeare mondta.

Én nem vagyok csúnya és nő vagyok, de csendes, és ált. engem is kiutálnak. Csak egyetlen korábbi munkahelyemen volt 3 "pártfogóm", ahol emiatt "életben tudtam maradni", de onnan meg sajnos más miatt kellett eljönnöm, konkrétan mert a 3 emberen kívül a többiek ott húzták ki magukat a munka alól, ahol tudták, én meg már nem akartam tovább helyettük is dolgozni, szóval igazából ott se tudtam életben maradni.. Amit a 16:18-as írt, végtelenül szomorú, mert milyen élet az olyan, amiben minden nap teljesen másnak kell kiadnom magam, mint amilyen vagyok? Én erre egyszerűen nem vagyok hajlandó. Mert azt nem fogadják el, ha "csak" simán végzed a munkád, a munkában proaktív és segítőkész vagy, betartod az alap udvariasságokat, de ezenkívül nem kezdesz beszélgetést olyanokkal, akik nem szimpik, vagy ne adj' isten még ártanak is neked, nem vagy hajlandó pletykálni, mocskolódni, és nem nyalod senki seggét - sőt ezek nem csak, hogy nem elegek, de ez pont egyenes út volt nálam a kiutáláshoz. Ha az emberek nagy részének nem kell megjátszania magát, azért, hogy elfogadják, nekünk miért kell? Költői kérdés, de attól még borzasztóan lélekölő, ha elfogadod, hogy nap mint nap ilyen igazságtalanságban kell élned, hogy jobban boldogulj. Szóval még én se jöttem rá a megoldásra, egyelőre folyamatosan egyedül végezhető munkákon gondolkozom, de nem sokat látok, számomra testhezállót meg még egyet se találtam.