Ha valakit hívok kàvézni,teàzni és ő màst ajànl azt vehetem annak màs alternatívàt ajànl vagy nem veszi figyelembe a kérésemet?

Bocsi ez egy kicsit mellékes lesz, de talán segítek hosszútávon minimálisan:

Teljesen megértelek, nagyon sok ember kommunikál rosszul. Bár itt felmerül a kérdés, hogy mégis mi a rossz kommunikáció? Illetve melyik félnek kéne alkalmazkodnia a másik kommunikációjához? Kell e alkalmazkodni? Képes e bárki alkalmazkodni? stb stb....

Én egyébként a nyílt egyenes kommunikációt részesítem előnyben, ahogy te is. Azonban az észrevételem, hogy egyre kevesebben gyakorolják a kommunikáció eme formáját.

Nálam embere válogatja, hogy hogyan reagálok a homályos kommunikációra.

Egyrészt az évek alatt megtanultam nagyon jól olvasni a sorok között és már tökéletesen értem a legfinomabb utalásokat is. Vagyis ha akarnék tudnék akadálytalanul kommunikálni bárkivel.

De nem mindig akarok, mert néha zavar, hogy nem annyira gerinces, bátor vagy egyenes, hogy kerek perec kimondja a véleményét. Ilyenkor addig kérdezek, amíg csak kibújik a szög. De persze nincs mindig energiám ezt végigjátszani. Szóval azt is szoktam, hogy akkor írok/mondok egy "akkor ezt értsem úgy..." kezdetű mondatot, ahol elmondom helyette nyíltan, amit ő nem mert. Itt legtöbbször heves védekezésbe kezdenek, de végül kiderül mégis csak úgy értette, de szerette volna finomabban becsomagolni, hisz az érzéseim nem állt szándékában megsérteni...

A javaslatom, hogy te is a lehető legtöbb ilyen alkalommal, szembesítsd a másikat a valós nyers véleményével, de persze éreztesd, hogy nincs semmi baj azzal, hogy így érez/gondol. (mert hát tényleg nincs!) Csak annyival könnyebb és egyszerűbb, ha ezt nyíltan le is kommunikáljuk. Ezzel annyit érhetsz el, hogy azok, akikkel sokat beszélsz, (család, rokonok, barátok) legalább ők átállnak a veled való nyílt kommunikációra. Persze nem azonnal. Meg kell tanulniuk, hogy elmondhatják a véleményüket és ezen te nem sértődsz meg. (Hisz az általános tapasztalásuk nem ez) És ezt csak te taníthatod meg nekik, hogy veled lehet nyíltnak lenni.

Lehet, hogy csak nem szereti a kávét, vagy az ilyen beülünk trécselni valahová dolgot, de amúgy szívesen találkozna?

Nem látom a problémát, ha egy barátom elhív pl. étterembe, akkor szoktam ezt csinálni. Nem szeretek máshol kajálni, úgyhogy mindig javaslok helyette kávézást, teázást vagy kocsmázást. És velem is gyakran előfordult már, hogy javasoltam egy programot valakinek, pl. menjünk el a karácsonyi vásárba, és megkérdezte, hogy mi lenne, ha inkább korcsolyázni mennénk. Ha mindegy a program, akkor nem csinálnék belőle ügyet. Olyan is van persze, hogy valaki egy konkrét koncertre akar menni, vagy egy kiállítást megnézni, ahelyett nem javasolok mást, max. ha nem érdekel, akkor mondom neki, hogy bocsi, keressen másvalakit. De a kávézás nem egy fix program, amin ne lehetne változtatni. Szerintem túlgondolod.