Kinek van igaza?

Szerintem a világon a legelb.szottabb dolog az, amikor azt keressük, kinek volt igaza. Mindkettőtöknek igaza volt a maga szemszögéből, a baj annyi, hogy egymás szemszögét nem értitek. Ilyenkor nagy a nyomás a kommunikáción és az empátián.

Elmondom ezt a helyzetet egy példán keresztül, amit az anyósommal szemben éltem meg: amikor megszületett a második gyerekem, eljött és megkérdezte, mit segítsen a házimunkában. Mondtam, hogy ezekkel mind boldogulok, meg amúgy is szabadságon vagyok. DE, amit kérnék, hogy a nagyobbik gyereket vigye már el magával néha 1-2 napra, mert egyetemi vendégoktatónak hívtak meg, és baromira ideges vagyok, fel szeretnék rá készülni, de tőle nem tudok.

Erre az ő válasza az volt, hogy húha, hát ezt nem lehet megoldani, mert a héten akarja befőzni a lecsót, meg a sógornőmnél segítenie kell kipakolni a kamrát. Ezen én végtelenül megsértőtdtem, mert úgy éreztem, hogy fontosabb az, hogy a lecsó be legyen főzve télire, meg hogy a sógornőm ne egyedül pakolja ki a kamrát, mint hogy én éppen egy gyerekágyas asszony, egy újszülött és egy féltékenykedő hároméves kisgyerek mellett vezetve a háztartást készülök életem első egyetemi félévére, és nekem kell alkalmazkodnom ezek mellett, miközben amúgy ő nyugdíjas, és teljesen szabadon mozgatja a naptárát.

Valójában neki is pontosan annyi volt a baja, mint neked: már betervezte a hetét jócskán előre, és én azonnali döntés elé állítottam, amit ő nagyon nem szeret. Valószínűleg, ha másképp teszem fel a kérdést, és tud rá aludni egyet-kettőt, akkor végig tudja gondolni a terveit, és eljön segíteni, de nem volt ideje mérlegelni. A nyomás alatti reakciója pedig engem úgy megbántott, hogy évekre nem tudtam elengedni ezt a beszélgetést.

Szerintem valami hasonló történt közöttetek is: neked fontos a tervezettség és a kontroll, a barátnőd pedig kilökött a komfortzónádból azzal, hogy azonnali döntésre kényszerített, márpedig az ember nem azt várja a barátaitól, hogy áthágják a határait. Az ő szemszögéből nézve ő egy rohadt egyszerű dolgot kért: döntsd el, hogy neked oké-e akkor, és ő hozzád igazít mindent, de mivel te hezitáltál, ő jelentéktelennek érezte magát és megbántódott. Senki nem hibás, senkinek nincs igaza, egyszerűen nem értitek egymást. A dolog most arról szól, hogy le kell ülni egy üveg borral, és elmondani, hogy a másik fontos nektek, DE egymás lelki működését tiszteletben kell tartani.

"11: Ne haragudj, de most te tényleg azt várod, hogy elkezdjem itt ecsetelni a magánéleti dolgaimat?"

Igazából szerintem tényleg ezt várja mivel te tettél fel itt kérdést és te várod el, hogy eldöntsük kinek volt igaza. Szóval igen, ez esetben kezd el ecsetelni, mert fontos és hozzátartozik az igazsághoz.

Semmit sem indokoltál meg senkinek, hogy tulajdonképpen mi volt a bajod azon kívül, hogy te nem szereted a hirtelen jött dolgot hanem a jól megszokott betervezett életet, de 1 dolgot nem tudtál mondani mi volt olyan fontos... Ami így egy kicsit cink, még is a barátnődről van szó.

"Az lett volna a jó válasz, ha azt mondja, oké, rendben van, elfogadja és nem próbál meg nyomást kelteni bennem, mert az már nem oké."

Ez is igaz egyébként, ezért nem lehet eldönteni, hogy kinek volt igaza.

De az még mindig ott áll, hogy semmi indokot egyébként nem mondasz, hogy tulajdonképpen miért nem tudtál feláldozni egy hirtelen jött napot a barátnőd végett akivel amúgy 2-3 éve alig találkoztál.

Tetszik vagy sem, az élet bizony hozhat olyan dolgokat amik spontán jönnek és nem lehet előre tervezni és nem várhatod el, hogy márpedig a te életedben akkor is minden 100% ig tervezett legyen, egy kicsi rugalmasság tőled is elvárható még ha nem is tetszik ez.

Egy felnőtt élet nem arról szól, hogy minden 100% os pontossággal működik igenis vannak ilyen semmiből jött helyzetek, amiket viszont te nem tudsz kezelni, ami nem jó.

Én inkább neki adok igazat. Mert én úgy gondolom, mindenre van megoldás, ha akarjuk és keressük.

2-3 éve alig találkoztok. Ő az egyik legjobb barátnőd. Jött egy hirtelen szitu, amit meg kell ugrani. Te ezt nem akartad. És itt vége is a sztorinak.

Lehet csűrni, csavarni, meg mondani, hogy ezért meg azért. De nem! A legjobb barátom jöhet, amikor akar vagy amikor épp szüksége van rá. Ezt jelenti, hogy ő a legjobb barátom. Még ha nem is tudok vele minden itt töltött napon sok időt tölteni, akkor is azt mondom, hogy jöjjön, aludjon itt, legyen itt, ahogy neki kényelmes. Lesz hol aludni, lesz mit enni, de azt hogy melyik napon tudok vele elmenni egy kicsit kettesben, azt nem tudom előre belőni. De ez nem akadályozza a hazautazást. És akkor nekem az utazás tényleges idejéig, van időm és lehetőségem, hogy mindent úgy alakítsak, hogy minden szempontból jó legyen.

Én így csináltam volna, az egyik legjobb barátommal, te számomra akadékoskodónak és merevnek tűnsz. Illetve valószínűsítem, hogy a barátságról és a legjobb barát fogalmáról is másként vélekedünk. Amivel egyébként semmi gond, csak lehet, hogy ez a félreértés köztetek is fennáll.

A kérdésedet nehéz értelmezni, onnantól, hogy "az EGYIK legjobb barátnőm". Nekem EGY legjobb barátom van, de ő jöhet hozzám akármikor, bejelentkezés nélkül, minden nélkül, akár most ebben a pillanatban is.

Ugyanakkor tudom, hogy én is mehetek hozzá, amikor csak szükségem van rá, és hogy ha idejön, akkor nem vendég, nem kell sem körbeugrálni, sem kiszolgálni, egyedül is megtalálja a hűtőt, (és el is megy bevásárolni saját pénzéből pl., ha úgy látja, hogy valami épp hiányzik belőle).

Az "érkezése előtt szükséges szervezés" és hasonló kifejezéseket a legjobb barátom vonatkozásában egyszerűen nem tudom értelmezni.

Szerintem ti nemhogy "egyik legjobb", hanem még barátok se vagytok, legfeljebb közelebbi ismerősök.

De amúgy szerintem nem is erről van szó, én tiszteletben tartom, ha valakinek nagyon diszkomfortos spontán dolgokat szervezni, így tök megértem a kérdezőt, hogy zavarba hozta a dolog. Azt nem bírom elviselni, amikor felteszi a kérdést, hogy kinek van igaza, és aki nem vele ért egyet, azon nem elgondolkodik, hanem elkezd védekezni.

Igazából a kérdést úgy kellett volne feltenni, hogy "légyszi, mondjátok, hogy nekem van igazam, hogy ne legyen lelkifurdalásom".