Hogyan lehetne ezeket a barátságokat helyrehozni?

21 évesek vagyunk, én mindig is “túlérett” voltam, nagyjából én vagyok mindenki anyukája. 4 éve lett egy párom, aki eléggé zűrös családi körülmények közül jött (gazdag család, nem foglalkoztak vele, agresszív apuka), de a 4 év alatt sokat változott pozitív irányba, jól megvagyunk. Nagyon szeretek gondoskodni másokról, sokat foglalkozok a barátommal is, igyekszem mindenben támogatni és segíteni. Így vagyunk mi ketten, szemben velünk 2 barátom, akik ellenzik, hogy az első barátommal maradjak, mert szerintük még élnem, buliznom kellene, ahelyett, hogy komoly kapcsolatban tervezgetném az életem. Egyszerűen már nincs kedvem találkozni velük, mert már nincs energiám ezt hallgatni, nekem nincs erre igényem, jól érzem magam, de ezt nem tudják felfogni. Állandóan jönnek a hülye érveikkel, hogy ők sem tudták milyen az élet, addig, ameddig nem szakítottak az előző párjukkal és folyton arra célozgatnak, hogy nekem is bele kellene ebbe kóstolnom, mert 4 éve ugyanazzal a férfival vagyok és nem is éltem ki magam. De nekem erre nincs és nem is volt igényem. Nem voltam sosem eljárós, nem szerettem bulizni, inni, nem az én asztalom. Már odáig fajult ez a vita velük, hogy teljesen bele vagyok fáradva, magamba vagyok fordulva, amiért a 2 legjobb barátom nem hajlandó elfogadni, hogy én így érzem jól magam. Azzal jönnek, hogy féltenek, hogy kifutok az időből és nem fogok élni, miközben ismétlem, én sosem akartam olyan életet élni, mint ők. Azt hiszik mindenki olyan életet akar, mint az övék és az a szentírás, amit ők csinálnak és minden 21 évesnek így kell élnie(buli-buli hátán, hajnal 4-kor hazaesnek, 10-ig alszanak, diákmunka, majd onnan újra kocsma és kezdődik előröl). Teljesen depresszióba estem már ettől a nyomástól, amit a nyakamba nyomnak és ők ezt a hangulatot tulajdonítják a kapcsolatomnak, miközben belőlük van elegem, a barátommal semmi baj nincs, pont, hogy ő nyugtat meg ilyenkor és csak erősítik a kapcsolatunkat ezekkel. Viszont nem tudom mit csináljak; szakítsam meg velük a kapcsolatot? Ha nem, akkor hogyan értessem meg velük, hogy ők nyomnak annyira, amitől magamba vagyok fordulva?