Eddig nem kellettem, de most hirtelen "én vagyok az egyetlen esélye"? Mit tennétek?

Volt egy nagyon jó barátnőm, igazából már jó 4 éve őt mondanám a legjobb barátnőmnek. Minden nap beszéltünk kb egésznap (chat/Facetime), hetente találkoztunk 1-2 alkalommal minimum. Pedig az évek alatt lediplomáztunk mind a ketten, én dolgozom is, szóval nem mondanám, hogy azért értünk rá ennyire beszélgetni, mert semmi dolgunk soha.

Aztán szeptemberben bekattant, vagy nem is tudom, és szakított a párjával, akivel már 5. éve együtt éltek, esküvőt terveztek. Kérdeztem, hogy azért, mert van-e más a láthatáron, de mondta, hogy nem, dehogy, csak egyedül akar lenni. Mégis feltűnően sokat beszélt egy bizonyos srácról, és valahol rosszul esett, hogy nem avat be, de ráhagytam (közben a különköltözés miatt nálam lakott pár hétig, amíg nem talált albérletet magának, így még feltűnőbb volt ez). Eltelt pár hét a szakítás óta, mit ad Isten, egyszer úgy jött haza, hogy összejöttek a sráccal és ő mennyire boldog és szerelmes. Rá egy hétre már átköltözött a sráchoz. Mondtam, hogy szerintem ez egy kicsit korai, mert eddig azt hallgattam, hogy ő most egyedül akar lenni, és magával foglalkozni, egyetemre járni (elkezdte az MA-t közben). És szépen fokozatosan eltűnt ezután az életemből... Az üzeneteimre sosem válaszolt, vagy ilyen 1-2 hét után. Ami azért vicces, mert amikor meg velem volt, a telefont le sem tette, mindig a kezében volt... Meg a mai világban azért elég hihetetlen, hogy aki napi 3-4 IG storyt tesz ki, mindent a neten intéz, néz meg, pont sosem látja, ha írok. Így a beszélgetéseink is meghaltak, értelme sem volt beszélnem bármiről, mert mire válaszolt, gyakran nem volt aktuális. Az elején még mondogattam, hogy ez mennyire rosszul esik, meg hogy sosem látom, de csak kibújt ezek alól, hogy "hát az iskola...". Korábban is egyetemista volt, mindent baromi lazán vesz, így pontosan tudtam, hogy nem napi 8-10 órákat tölt ő ott. Az elején még haragudtam, mert előtte is volt párkapcsolata, akkor mégis volt rám, vagy más barátnőire ideje. Most hirtelen semmi. De elengedtem, havonta beszélünk pár buboréknyit felszínesen, ha összefutunk, akkor sem fordulok el és indulok a másik irányba, de ennyi. Nem erőltetem már, vannak nekem más barátnőim is.

Viszont pénteken írt, hogy találkozhatnánk-e, mert hogy fontos lenne, és sajnálja, hogy ezt a lépést csak most teszi meg. Mondtam, hogy jó, nekem vasárnap jó lesz, menjünk el sétálni. Sokkolt azzal, hogy közölte, 15 hetes terhes és úgy néz ki, hogy a barátjával vége lesz a kapcsolatuknak. Nincs hová mennie, mert a szüleivel karácsony óta nem beszél és azóta jóformán a barátja tartotta el (ahol laknak, az a lakás is a srácé). Azt mondja, hogy akarták a babát, de most a barátja meggondolta magát és már olyanokat mond neki, hogy ő becsapta, meg átverte és biztos nem is szedte a gyógyszert. Meg hogy oldja meg az abortuszt, nem érdekli hogyan, de ő nem akar még apa lenni. Tudtam, hogy nem azért keresett, hogy ezeket elmesélje, és ki is derült, hogy szeretne hozzám költözni, most hosszabb időre. Évekre. Mert hogy jelenleg ő egy szobát sem bírna kifizetni, meg ki akarna összeköltözni egy terhes nővel, vagy újszülöttel. És hogy kapna valami juttatást, de nem tudja, hogy számíthat-e gyerektartásra a barátjától, mert semmi jövedelme, még tanul és a szüleitől van a pénze. Mondtam, hogy én erre hirtelen így nem tudok válaszolni, át kell gondolnom. Fogalmam sincs, mi lenne a jó megoldás.

Még mindig van bennem tüske az elmúlt fél éves viselkedése miatt, és azt érzem, hogyha minden happy lenne a sráccal, akkor esze ágában sem lett volna találkozni velem.