Én vagyok az egyetlen "magányos" anyuka? Ti ismerkedtek valahol?

Én nagyon aktív életet éltem a babáimmal is, igen, ismerkedtem, azóta az egyik legbizalmasabb barátnőm lett az az anyuka, akinek a kisfiával bandázott az én kisfiam a játszótéren. Lehet igazi barátságra lelni.

A folyósó végén lakik egy szintén kisgyerekes család, Velük is összejártunk egy ideig, aztán elköltöztünk.

Sőt, egy ideig egy másik anyukával is sűrűn bandáztunk, akinek a kisfiával egy Ringatóra járt az én kisfiam. Én nagyjából minden közösségben barátkoztam akkoriban, el akartam kerülni ezt a magányos érzést, amiben te vagy. Nekem sikerült. Barátkozz te is!

Az igazi barátaimnak szintén nincs az enyémekkel egykorú gyereke, mert nem ez alapján lettünk barátok. Jó, amíg ilyen kicsik voltak a gyerekeim, nehéz is volt velük találkozni, de amikor már nagyobbak lettek (egy év fölött) újra tudtunk rendszeresen összejárni, heti egy este közös programot csinálni. Előtte meg ahogy épp összejött.

Gyed alatt, amíg otthon voltam, persze ismerkedtem anyukákkal is, akiknek hasonló korú gyerekei voltak, velük a helyi facebook csoportban kezdtünk beszélgetni, nálunk a városban/megyében van egy nagyon jó kis közösség, és sok szimpi csajszi volt, akiknek nagyjából akkor született a gyerekük, mint nekem, így elég sok közös témánk volt. De azért ez nem azt jelenti, hogy országos cimborák lettünk. Néha eljártunk együtt baba klubba, baba tornára, párszor együtt sétáltunk a közelben lakókkal, vagy egymás közt vettünk-eladtunk babaruhát, bútort, ezt-azt, kinek mi volt épp eladó, összesen kétszer szerveztünk közös mozizást, amire a csoport kemény magja elment, ilyesmik. Szóval ezek alkalmi ismeretségek voltak, nem lettünk a szó szoros értelmében barátnők. Ha valahol összefutottunk, örültünk egymásnak, néha hívtuk egymást ide-oda, a csoporton belül meg persze bármikor bármiről lehetett trécselni, de ennyi. Ebből a szűkebb társaságból (akiknek kb. egyidős a gyerekük a csoporton belül) már mindenkinek változott is annyit az élete, hogy mégritkábbak lettek a személyes találkozások, mert a gyerekek mindenhol betöltötték a két évet, sokan visszamentek dolgozni, sokan épp a tesóval terhesek, van, aki elköltözött, van, aki tanul, és van, aki mindezt egyszerre csinálja :D

Szóval jók ezek az anyuka csoportok, ha az ember beszélgetésre vágyik, és ha szerencséje van, olyat fog ki, ahol értelmes, intelligens anyukák vannak, de azért ettől az egész kisbabás időszaktól nem kell csodát várni, általában nem ilyenkor alakulnak ki az egész életen át tartó barátságok (na jó, olyan is van, hogy igen).

Szintén agglomerációban, lakóparkban lakunk, ahol a CSOK miatt annyi kisbabás, kisgyerekes anyuka van, mint égen a csillag, viszont mindenki be van zárkózva. Max. a kertszomszédok ismerik egymást, mennek át egymáshoz teázni meg közösen sétáltatnak, de ennyi. A Face-n a lakópart csoportban folyton nyáladzanak, kedvesek meg minden, de személyes kapcsolatra egyik sem nyitott, pedig ki van éhezve a társaságra az nagy részük.

Anyám mesélte, hogy amikor én voltam baba, akkor átment a szomszédba és amíg a másik anyuka altatta a babáját, vagy főzött, ő addig teázott és beszélgettek. Vagy fordítva. Anyám takarítás közben is tudott beszélgetni, míg a másik barátnő (akár gyerekes, akár nem) addig ott volt és vagy besegített vagy nem, de senki nem csinált ebből problémát és senki nem érezte magát kényelmetlenül.

Most meg az anyukák, hogy

- "jaj, ne gyere át, mert rendetlenség van" (ez azt jelenti, hogy 2 db pohár nincs elmosogatva), meg

- "jaj, hamarabb aludt el a gyerek" (és??? akkor mi van??? ő alszik a szobában, mi beszélgetünk az ebédlőben! Ha meg felkel, akkor felkel! Ennyi), meg

- "jaj, takarítok" (És? legalább addig figyelek a gyerekekre, plusz beszélgetünk is. Meg különben semmi nem történik, végül is nem tusolsz, hanem csak mosogatsz, főzöl)

stb.

Szóval az anyukák igazából csak a kifogásokat gyártják, hogy miért nem érnek rá. Így marha nehéz még egy felszínes ismeretséget is kialakítani, nemhogy egy mélyebbet, amikor ha baj van, akkor lehessen rájuk számítani. (pl. volt, hogy beletört a zárba a kulcs és ott álltam a másfél évessel és jó lett volna, ha tudok neki kaját melegíteni stb., amíg a férjem hazajön és feltöri az ajtót).

Baba-mama klub? Babaúszás? Baba-mama torna? Én is tök egyedül kezdtem, 27 évesen szültem, a barátnőimnek szóba se került még a baba téma, néhányuk szingli is volt még. Tartottuk a kapcsolatot, de én is éreztem, hogy jó lenne az otthon töltött hétköznapokkal is kezdeni valamit. A lányom 3 hónapos múlt, mikor elkezdtünk ilyen programokra járni, mindegyik egy volt egy héten. Úszást félve próbáltam meg, de imádta, mondjuk ott olyan nagyon mély ismeretségek nem lettek. De a klubban, ha nem is mindenki annyira az én világom volt, megismertem pár anyukát, akikkel hasonló a temperamentumunk, beállítottságunk, és barátok lettünk. Klubozni nem járunk egy ideje, de négyen vagyunk, akik hetente találkozunk valamelyikünknél gyerekestül, délelőtt megyünk, késő délutánig tart a buli. A gyerekeink játszanak, mi beszélgetünk.

El kell menni ezekre a programokra, akkor is, ha előre azt hiszed, hogy hülyeség, mert ha nem is jössz ki mindenkivel, lehet azért néhány anyuka, akivel igen.