Miért érzem úgy, hogy már elment mellettem az élet? 19/F

19 éves fiú vagyok. Igazából egészen kis koromtól kezdve voltak beilleszkedési és egyéb problémáim, de általános 8.-ban és utána 9. elején ez gyökeresen megváltozott. Mi nyolcadikban elég jól összejöttünk az osztállyal a végére, aztán lettek új osztálytársaim, új haverjaim, barátnőm, minden. A régi osztálytársakkal is rendszeresen találkoztunk, és akkor és ott úgy éreztem, hogy egy baráti társaságba tartozok.

Aztán tizediktől kezdve lassan minden megváltozott.. Egyre bezárkózottabb lettem, azok a biz. új haverok is inkább csak cikiztek, nem vett senki komolyan. Tanulni se tanultam már. A negyediket meg is kellett ismételnem, gondolom mondanom se kell, nem volt túl jó, hogy új osztálytársak piszkáltak. Mondjuk én megértem őket, ha magamra néznék, én is így tennék..

Most már úgy érzem magam, mint egy 60 éves. Nem motivál semmi. Az meg, hogy látok minden nap párokat, haveri köröket az utcán, csak még jobban lenyom.. azóta meghíztam, folyékonyan se tudok már beszélni magyarul, félek emberek közé menni, és ha most elvágnak érettségin (ami elég valószínű), akkor 1 évig még jobban elszakadok tőlük..

Hogy nyerhetném vissza a régi önmagamat? Mivel kezdjem? Már annyi dolgot próbáltam, amit hagyományosan javasolnak: sportoltam, blogoltam, teákat ittam, próbáltam ugyanúgy nyitottan beszélni emberekhez, mint régen, de semmi eredmény.

Légyszí segítsetek :(