Miért érzem úgy, hogy már elment mellettem az élet? 19/F
19 éves fiú vagyok. Igazából egészen kis koromtól kezdve voltak beilleszkedési és egyéb problémáim, de általános 8.-ban és utána 9. elején ez gyökeresen megváltozott. Mi nyolcadikban elég jól összejöttünk az osztállyal a végére, aztán lettek új osztálytársaim, új haverjaim, barátnőm, minden. A régi osztálytársakkal is rendszeresen találkoztunk, és akkor és ott úgy éreztem, hogy egy baráti társaságba tartozok.
Aztán tizediktől kezdve lassan minden megváltozott.. Egyre bezárkózottabb lettem, azok a biz. új haverok is inkább csak cikiztek, nem vett senki komolyan. Tanulni se tanultam már. A negyediket meg is kellett ismételnem, gondolom mondanom se kell, nem volt túl jó, hogy új osztálytársak piszkáltak. Mondjuk én megértem őket, ha magamra néznék, én is így tennék..
Most már úgy érzem magam, mint egy 60 éves. Nem motivál semmi. Az meg, hogy látok minden nap párokat, haveri köröket az utcán, csak még jobban lenyom.. azóta meghíztam, folyékonyan se tudok már beszélni magyarul, félek emberek közé menni, és ha most elvágnak érettségin (ami elég valószínű), akkor 1 évig még jobban elszakadok tőlük..
Hogy nyerhetném vissza a régi önmagamat? Mivel kezdjem? Már annyi dolgot próbáltam, amit hagyományosan javasolnak: sportoltam, blogoltam, teákat ittam, próbáltam ugyanúgy nyitottan beszélni emberekhez, mint régen, de semmi eredmény.
Légyszí segítsetek :(
A legrosszabb az, hogy a gyerekkori barátaim is otthagytak/más társaságba kerültek.
A szüleimen és a bátyámon kívül nincs senkim.
válasza: válasza: válasza:Bocs, de először a bunkó énem engedem el:
- Érettségin nagyon nehéz megbukni... ez most komolyan...
Nahh, mindenesetre tanulj rá normálisan, mondjuk mintha TZ lenne, akkor nem lesz probléma. (egy vizsga nehezebb egyetemen mint az egész érettségi;) vigasztaljon ez:D)
(a továbbiakban ha kicsit lenéző/bunkó leszek nézd el)
Párkapcsolat: nem tudom milyen srác vagy, de egy önbizalom nélküli embernek 1000x nehezebb dolga van csajozni/ismerkedni... Lerí rólad ránézésre és alapból ijeszted el vele a hölgyeket.. --> kicsit légy magabiztosabb, (mindenképp keress valami célt!!!), mosolyogj rájuk, hátha elkezdik a beszélgetést stb, és akkor úgymond csak úsznod kell az árral..:)
Barátok/Haverok: eljársz valahova otthonról? mert az már alapból sokat segítene... főleg ha nem tudsz beszélni/beszélgetni az emberekkel akkor a gátlásáid/félelmeid levetkőzésére is jó lenne:)
pl: keress egy kocsmát, ülj be (akár egyedül)... szórakozz a többi sráccal, igyál velük (ha egyedül: igyál:DD kicsit felengedsz, aztán csapódj be egy társaságba.. próbálj meg beszélni velük)
Ha nagyon nem megy, akkor mindig ott az örök módszer: "Ki jön csocsózni?:D" és lesz úgyis 3 ember, aki akar játszani, akkor már tudtok nevetni, hülyülni együtt, esetleg beszélgetésbe kezdtek stb.
Egyébként egy "életunt", lehangoló emberrel senki nem barátkozik szívesen, szóval mindenféleképp:
1. légy pozitívabb gondolkodású (kezd ezzel: sima ügy az érettségi:DDD)
2. keress valami célt, bármit ami lelkesítene, hogy haladj előre és ne fordulj vissza:D (nem szó szerint:P)
3. ha nem is megy szívből, de próbálj meg vidámabbnak látszani... akárcsak nőknél, egy életvidám férfi is kelendőbb, mint az emós a sarokban:P
Utolsó megjegyzés: pofára esés nélkül az ember nem haladhat előre:D szal ne add fel semmiféleképp, mégha kezdetekben kudarc is lesz az eredmény... nem gyors folyamat változni
válasza:UI: egyébként meg baz,meg 19 éves vagy:DD
hacsak nem tervezel valami hülyeséget (NEHOGY!!!) akkor még k***ra előtted áll az élet:D
20/F
Kedves 83-as!
Na ez az, mindent, amit leírtál, megfigyeltem és megtapasztaltam magamon az elmúlt években, és pont ez a legsz@rabb, hogy volt, amikor szöges ellentéte voltam ennek.
Szerinted mikor tanultam én tz-re? :)) A törit végülis tudom, a magyar lesz húzós, de majd megpróbálok rizsázni.
Sajna nincsenek már barátaim. Otthonülős haverjaim vannak, akiket max. biciklizni tudok elhívni, de kocsmába..
A három pontoddal egyetértek, időnként én is felfedezem, hogy hálásnak kell lenni azért, ami van, mert az jó érzés meg a vonzás törvénye is így meg úgy.. aztán mindig jön valami, ami miatt ez abbamarad :S
"Utolsó megjegyzés: pofára esés nélkül az ember nem haladhat előre:D szal ne add fel semmiféleképp, mégha kezdetekben kudarc is lesz az eredmény... nem gyors folyamat változni"
Ez jó!
Csak annyira nincs erőm már.. :(
"egyébként meg baz,meg 19 éves vagy:DD
hacsak nem tervezel valami hülyeséget (NEHOGY!!!) akkor még k***ra előtted áll az élet:D"
Hát mostanában nem túl logikus a gondolkozásom. Szerintem kezdő borderline kóros vagyok.
válasza:Az utolsó kommentedet vegyük úgy nem láttam:P
Felejtsd el!
1. Semmin nem segít.
2. Az ilyen gondolatok csak még jobban "nyomorba" döntenek, kb egyenlő az önpusztítással (mintha drogos lennél stb)
Nemtom jelent-e valamit, de hagy írjam le a saját esetem (sztem hosszú lesz):
Ált: haverok voltak, de egyetlen 1 barátot se szereztem, nem volt senki aki közel álljon hozzám, családilag pedig mindenki amolyan kis különc itthon:D mindenki szeret egyedül lenni:P
Befeléfordulós voltam teljesen, nem osztottam meg a gondjaim érzéseim senkivel, nem nagyon csináltam semmit csak kockultam.
Gimi: teljes megváltás volt, új arcok, minden új és ami a legfontosabb: tiszta lappal indulhattam én is:)))
Kicsit nagyszájú lettem (nem bunkóságra gondolok), igyekeztem legalább minimálisan nyílt lenni, beszélgetni, megjátszottam magam, amolyan társasági arcnak, probáltam poénkodni (nem sok sikerrel, de csajok mindig aranyosnak találták:D)... 2 év alatt lett 1 igazi barátom, csaj nuku...
A sráccal iszonyat jókat szórakoztunk, hülyéskedtünk, verekedtünk:D (mai napig a legjobb barátom, egy szakra járunk egyetemen:D)
Aztán 3. év elejétől, egyrészt már én is alkalmazkodtam a "szerepemhez", kezdtem tényleg olyanná is válni, és nem csak megjátszani, másrészt hatalmas történések indultak meg (legalábbis számomra:))
A jobb arcok, akik hasonlóbbak hozzám, illetve barátomhoz, elkezdtek körénk gyűlni (persze kialakult az amolyan anti-mi társaság is:DD de őket lesz**tam:P) összehaverkodtam még 3 sráccal, (azóta most is!!!) a mi 5ösünk az aki jár kocsmázni, focizni, kockulni:D bármit:D) és sikerült bennük is barátokra lelnem:)
Őket sikerült közel engedni magamhoz, megmutatni neki az akkori igazi énemet:)
SŐT!!!! hála az állandó hülyéskedésnek és annak, hogy elkezdegettem kimutatni, hogy milyen is vagyok, feltűntem egy nagyon aranyos,helyes kiscsajnak:))) Mivel a csajokhoz a mai napig nem értek xD igy ő szedett el engem, de egy számomra meghatározó és nagyon fontos, boldog kapcsolat részese lehettem több mint 2 évig:)
(sajna idén szakítottunk ami kicsit megrendített:P)
Egyetem: De hála a srácoknak meg a plussz lefoglaltságnak (egyetem) így felülkerekedtem rajta, hogy:
"Ejj itt is lesznek csajok, sok lehetőség van haverkodásra is":DDD
És láss csodát, itt is elkezdtek körénk gyűlni a jobb arcok és együtt kocsmáztunk órák helyett stb:D
pedig kiindulásnál ugyanolyan voltam mint te/ti:)
A lényeg: el kell kezdeni valahol! és nem szabad/lehet gyors változásra számítani.
Mellesleg, ha nem küzdesz érte, hogy ez változzon, hogy te változz, ha nem küzdesz azért, hogy barátaid legyenek, akkor nem is érdemled meg őket.
Egy barát nem csak szórakozás, boldogság, hülyeség, segítség forrása:D hanem szerintem hatalmas felelősség is!
Azt folyamatosan ápolni kell (közös programok mint pl kocsma stb:D). Meg kell tanulni megnyílni másoknak, megismerni őket is, alkalmazkodni is akár (bizonyos szinten:P)
NA huuh:DDD tényleg hosszú lett:D
Am 83as vagyok xD
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!