Tényleg elrepül mellettem az élet, minden vagy csak én érzem úgy?

Azt vettem észre, hogy minden nap nagyon gyorsan eltelik, múlik az idő.Vannak barátaim, igazából nagyon sokan szeretnek, otthon jó a hangulat, a szüleimmel is jó kapcsolatot ápolok. Suli jó, nagyon jó tanuló vagyok, pedig nem tanulok sokat, inkáb barátaimmal vagyok, vagy a családdal. IQ tesztem nagyon jó lett. És ami a legfurcsább kontrollálni tudom az érzéseimet, például teljesen ki tudom kapcsolni azt ha szomorú vagyok, múltkor beleszerettem egy idősebb férfiba és ki tudtam magamban kapcsolni 2 hét szenvedés során. Nem értem, hogy hogyan tudom ezt megcsinálni, mikor mások hosszú évekig nem tudják elfelejteni a szerelmüket. Néha úgy érzem, hogy én valahogy más vagyok, mintha az egész életemet álmodnám, kívülről nézném, mintha én irányítanám a történéseket és az érzéseket, ahogy én akarom. Nem tudom, hogy igazán élek-e. Úgy fogom fel az életet, hogy egy csodálatos dolog, amit én irányítok és az lesz amit én akarok. Ezért nem is nagyon tudok örülni semminek, most vagyok elsős a gimnáziumban, fölvettek az első helyre amit megjelöltem. Első tanuló vagyok az osztályban, sok barátom van, mégis úgy érzem, hogy elrepül az élet, anélkül, hogy valami érdemleges töténne. Lehet, hogy kicsit nyakatekert lett, és nem is értitek, hogy mit szeretnék kérdezni, ezért előre is bocsi.

Egy 15 éves lány, aki túl sokat elmélkedik.