Mit kezdjek magammal? Teljesen életképtelen vagyok.
Sziasztok, 27 éves vagyok, budapesti és nő.
Alapjáraton nem gazdag, de jól élő család egyke gyereke, a szülők (együtt vannak) és a 4 nagyszülő és keresztszülők összes szeretete az enyém volt mindig.
Kedves, rendes és vagány gyerekként teljesen rám hagytak mindent, verekedhettem, sportolhattam, úgy öltözködtem, ahogy akartam, azt csináltam, amit akartam és utazni is volt lehetőségem.
Egyetlen elvárás a tanulás volt, amiben meg is feleltem. Általánosban 4,8 gimiben 4,5 fölött és végül egyetemre kellett mennem, mert hogy mindenki diplomás a családban.. Az nem számított, hogy a mérnöki kart 4 év helyett 8 alatt sikerült megcsinálni, de mindegy ez is megvan.
Vannak nyelvvizsgáim és jogosítványom.
Volt kettő hosszabb párkapcsolatom, egyikben sem kellett nekem sem dolgoznom se igazából nagyon megfelelnem, aztán nyilván tönkrementek az én hibámból, mert olyan motiválatlan vagyok.
A tanulás nem ment nehezen (egyetem más tészta) pénz meg mindig volt én meg közben lemaradtam fejlődésben a saját kortársaimhoz képest. Család-gyerek-munkahely-célok.
Most eljutottam odáig, hogy tanácstalan vagyok. Egyszerűen elkényeztetett vagy milyen.
Nem dolgoztam soha rendesen, járkáltam ismerősökhöz meg diákmelózni, de hogy 8 órában egy helyen sokáig, szabályozottan és rendesen..Na azt soha.
Akarni nem akarok, de úgy érzem kezdenem kell magammal valamit, jó pár éve egyszerűen csak „nyári szüneten” vagyok.
Minidig csak jövök, megyek, foglalkozom magammal,családommal,kutyámmal,pasimmal- ha éppen van.
De a semmittevéstől és utóbbi időben egyedül éléstől magányos és depressziós vagyok.
Nem tudom, hogy szedjem össze magam, mi motiválhatna, hogy érezhetném jól magam. Milyen munkát keressek, mivel kereshetnék jól.
Semmi nem érdekel. Semmilyen olyan hobbim nincs, amivel munkaként is foglalkoznék.
Van kezdőtőkének való pénzem, autóm és egészségem, de ötletem semmi. A szüleim normálissá de teljesen életképtelenné neveltek.
Hogyan tovább?
Milyen mérnök vagy?
Olyan, amilyet azért hívnak be interjúra, hogy megkérdezzék, az micsoda, vagy olyan, akire van piaci kereslet pl. ingatlankivitelezésben?
Építőmérnök, közlekedési létesítmények specializáció. (Út-vasút tervező mérnök).
De nem szeretem ezt, nem vagyok hozzászokva sem a 8 órás irodás léthez, sosem voltam még interjún és el sem tudom képzelni, hogy órákat egy gép előtt üljek :(
Akkor a szüleiden keresztül keress lehetőséget, azt mondtad, anyagi gondotok nincs.
De ha nem akarsz a szakmádban dolgozni, akkor fektess be, és nevelgesd, gondozgasd a befektetést, hogy alapjövedelmet biztosítson neked idővel. Pl. nem fogsz ingatlant örökölni dédszülőtől, vagy hasonló?
Ezzel sokan vagyunk (voltunk) így. Normális családi háttér és támogatás, egyetemen lustaság és full demotiváltság, berzenkedés a munkába állástól. De ha egyszer elkezdesz dolgozni, utána ez elmúlik. Az ember nagyobb kedvvel csinálja, és jót tesz az önbecsülésének is, ha végre látja valami értelmét a munkájának, nem csak a fióknak/egyetemnek tervez. Illetve sokat számít mások elismerése és a pozitív visszacsatolás.
Jómagam is ilyen félig-meddig pályát tévesztett ember vagyok, aki menet közben jött rá, hogy amit eredetileg választott, az annyira nem érdekli. Aztán elvégeztem egy második képzést is, ami afféle határterülete az elsőnek. Jelenleg ilyen átmeneti állapotban vagyok, a hét bizonyos napjaiban egy irodában (igen, 8 óra a gép előtt), máskor meg a saját vállalkozásomat intézem, azt szabadabban tudom beosztani.
A sok oskola meg karrier mellett viszont a család projekt egyelőre nekem is parkolópályán maradt, úgyhogy arról nem tudok nyilatkozni. A munka viszont tényleg csak addig tűnik olyan nagyon ijesztőnek, míg neki nem állsz.
Menj el termékmenedzsernek, kiemelt ügyfélmenedzsernek ilyen területen dolgoző céghez. Ha vagány és csinos vagy ezen a téren sikeres lehetsz, szimplán csak azért mert felsővezetők (tipikusan 50 körüli férfiak) is szívesebben szóba állnak csinos nőkkel, míg másokat beosztottaiknak lepasszolnak.
Egyik 50 éves gépészmérnök rokonom fém berendezéseket, szerelvényeket árul már vagy 20 éve nagyvállalatoknak, panaszkodik hogy egy 25 éves csinos kolléganőjének ez sokkal jobban megy.
(Szó sincs itt arról, hogy extraszolgáltatást nyújtana a csaj, mert ha egy cégvezetőnek arra kell csaj, akkor arra rendel, nem köt ezért előnytelen szerződést. De esetleg egy szimpibb csaj miatt nem alkuszik annyira az áron.)
Milyen vállalkozásra gondoltál?
A külsőm szerencsés, magas és kifejezetten atletikus testalkatú vagyok, sokat sportolok és mozgok.
Kiállásom jó, hajam szőkés, szemem barna, öltözködésem egyszerű, de ezen bármikor tudok változtatni, ha a helyzet megkívánja.
Kiemelkedően jó kommukációs készségem van, sivatagban a homokot is el tudnám adni, nagyon meggyőző vagyok és az emberek szeretnek hallgatni, meg vicces is, de nem tudom, hogy ezt hogy tudnám hasznosítani.
Én a helyedben beiratkoznék mindenféle hobbi-tanfolyamra, ami csak belefér, szembejön velem és többféle területen is kipróbálnám magam, hogy megtudjam, miben lehetnék jó.
Aztán amikor megtaláltam, akkor utána abba az irányba mennék tovább.
Szerencsés vagy, bármit megtehetsz, kipróbálhatsz - ne pazarold el az idődet, hanem kezdj el élni és értelmes dolgokba belevágni!!
Most lehet, úgy érzed, hogy nem érdekel semmi, de pont ezért kell fejest ugrani a lehetőségekbe - legyen az bármi! Ha keresed, meg fogod találni a neked való utat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!