Mihez kezdjek magammal?
22 eves vagyok de mar most ugy erzem,hogy az eletem egy kin szenvedes lesz.
Az egész probléma igazából 2016 májusában kezdődött.
Akkor érettségiztem,és a tovább tanulás miatt nagyon görcsöltem.
Egyik este érettségi napja előtt 1 liter energiaitalt megittam,hogy tudjak tanulni és akkor rosszul lettem. Kihívtuk a mentőt mert azt hittük szívrohamom van. Ájulásérzés,légszomj,gyengesés,magas pulzus kísérte. Akkor be is vittek a sürgősségire,ahol semmi szervi problémát nem találtak. Kaptam egy nyugtatót és hazaküldtek.
Attól fogva minden éjjel rettegtem elaludni. Féltem,hogy nem kelek fel reggel.
Felvettek egyetemre végül de a gólyatábor alatt ismét pánikrohamot kaptam. Az volt a legerősebb. Szintén mentőt hívtak,bevittek és megvizsgáltak..
Aztán ez a pánikroham elmúlt és azóta szinte teljesen megszűnt,viszont helyette folyamatosan különböző problémáim lettek.
Egyetemen egy idő után észrevettem magamon,hogy rettegek beszélni mások előtt. Pedig ez sosem volt rám jellemző. Kiskoromban rengeteget szerepeltem,énekeltem,én mondtam a beszédeket az iskolai ünnepségeken..tehát nem volt ezzel problémám.
Viszont egyetemen elkezdtem tikkelni ha beszélnem kellett,és rosszul lettem. Elkezdett verni a szívem nagyon gyorsan és ájulásérzésem volt. Emiatt otthagytam az egyetemet mert sokszor azon gondolkodtam vizsga előtt,hogy iszom pár felest csak múljon el a tikkelés. Aztán elmúlt a tikkelés is ezután. Volt időszak mikor szorongtam a buszra üléstől,mert féltem,hogy rosszul leszek rajta de az utóbbi 9 hónapban ezek elmúltak nagyjából,helyette viszont mást érzek. Mintha egy üveggömbben lenne az agyam és alig vannak érzelmeim. Van,hogy színlelnem kell az örömöt de közben nem érzem. Sokszor gondolok öngyilkosságon,és az élet értelmén.
Nem látom az élet értelmét..annyira felesleges minden.
Sokszor ingerült vagyok. Nem tudok beilleszkedni sehova,feszengek és szorongok. Megutáltam az embereket,idegesit mindenki.
Páromat már nagyon zavarja ez és engem is. Nem ilyen voltam. Mi történik velem?
Szerintetek?
22/L
Az a tény, hogy van párod, aki kitart melletted - jó jel. Becsüld meg őt. Érdemes érte élned és nem öngyilkossággal elveszíteni őt. Gondolj bele, mennyire fájna ez neki.
Ha önmagad kevés vagy arra, hogy változtass magadon (nem csodálom), akkor fordulj szakemberhez, pszichológushoz. Ő azért tanult, hogy ilyeneken segítsen. Kívánok minden jót!
De ugy erzem nem segit az.
Gyogyszereket irnanak fel amik letompitananak teljesen.
Felek a gyogyszerektol. Mi van ha raszokok,vagy rossz gyogyszert irnak fel? Vagy teljesen megvaltoztatjak a szemelyisegem? Ezek nem cukorkak hogy csak ugy bekapdossuk oket. Megvaltoztatjak az agy kemiai mukodeset valamilyen szinten. Es szamomra ez nagyon ijeszto es felelmetes.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!