Ti mitől/kitől vagytok boldogok?

Már nem a külvilágból összeszedhető dolgoktól vagyok boldog. Valójában attól sosem voltam az. Mostanra megvannak az alapok: vannak szeretetteljes kapcsolataim, munkám, amit szeretek, fedél a fejem felett és nem éhezem. De ezektől önmagukban még nem lennék boldog.

A boldogság már régóta nem egy jövő-menő érzés a számomra, nem keverem össze az örömmel vagy az eufóriával. A boldogság számomra a figyelem és befogadás tudatállapota. Az az állapot, amikor érzékelem, hogy rendben vagyok, pont úgy, ahogy vagyok és a világ is teljesen rendben van, pont úgy ahogy van.

Boldogság, amikor tudatában vagyok annak, hogy együtt vagyok a világgal. A részem, és én a részese vagyok.

Boldogság, amikor megfeledkezem önmagamról és a csak a pillanat létezik: egy macska/kutya megsimogatása, egy virág illata, egy szép hangzás, egy finom íz a nyelvemen, a napfény érintése az arcomon.. Amikor az élményt érzékelem és nem magamat. Nekem ez a boldogság.