Ti, hogyan dogoztátok/dolgozzátok, fogadjátok el, hogy hogy nem ti vagytok a legjobbak?

Nem kellett feldolgozni. Nem vagyok a legjobb semmiben. Mint ahogy az az emberek 99,9%-ra általában igaz. Vannak dolgok, amikben átlagon felüli a teljesítményem, van, amiben átlag alatti. Az előbbit próbálom elmélyíteni magamban, az utóbbiban javítani, de mindkettőt nyugodtan teszem, a saját örömömre, függetlenül másoktól.

> Nagy célokat tűzök ki magam elé és, ha nem sikerül, bele pusztulok.

Olyan célokat kell kitűzni, amiben folyamatosan lehet fejlődni, és amihez megvannak a képességeid. A nagyobb célok elérése ritkán sikerül elsőre. Másodikra sem gyakran. A kudarcokat nem érzelmileg, hanem racionálisan kell feldolgozni, megtalálni benne azt, amit elhibáztál, tanulni belőle, hogy legközelebb ne kövesd el ugyanazt a hibát.

> Nagyon fárasztó és energiavámpír ez az érzés, hogy mindenkiben a konkurenst látom, mindig bizonyítani akarok magamnak, mindenkinek..

Lehet, hogy valamit kompenzálni akarsz? Érdemes ezt megvizsgálni magadban.

Az iskola általában versenyre nevel. Sokszor a szülők, tanárok is ezzel tartják sakkban a diákokat, hogy „bezzeg Pistike…”. Az életben is sokszor versenyezni kell másokkal, mondjuk egy állásinterjún. De az élet alapvetően mégsem verseny. A legtöbb területen nem az. Ami igazán boldogságot okozó tevékenység, az a legritkább esetben verseny tárgya. Például egy túra önmagáért jó, és nem azért, mert valamiben is másoknál jobb vagy (nehezen is értelmezhető itt a „jobb” fogalma).

Én például szeretek gitározni. Nincs tehetségem hozzá. Valószínű soha nem is fogok úgy gitározni, hogy nyugodt szívvel beálljak egy együttesbe. De nem is célom. Ettől én még szeretem néha elővenni a gitárt, és gyakorolni egy kicsit. És bár nincs tehetségem hozzá, azért jól esik, ha valami olyan dallamot el tudok játszani – úgy, ahogy –, amit egy évvel azelőtt nem tudtam. Nem versenyzek senkivel. A gitározást önmagáért szeretem, nem azért, mert célom van vele, pláne nem azért, hogy bárkivel is versenyezzek.

Ha mindenáron versenyezni akarsz, soha ne másokkal, hanem önmagaddal versenyezz. Mindig a régebbi önmagadhoz mérd a jelenlegi önmagadat, és jobban látni fogod, mennyit haladtál előre. Ha másokkal versenyzel, akkor mindig lesznek nálad jobbak, és mindig csak a lemaradásodra fogsz koncentrálni, ahelyett, hogy a haladásodra fókuszálnál. Lehet, sőt néha kell ez is, kellenek példaképek, kellenek célok, de hosszútávon ez nagyon demotiváló, frusztráló lesz. Gondolom nem boldogtalanul akarod leélni az életedet.

> én csak nyugodtan szeretnék élni, megtalálni a lelki békémet

Akkor csinálj olyan dolgokat, amiket önmagukért szeretsz csinálni. Ja, és lazíts, ha nem tanulásról, állásról van szó, akkor nyugodtan maradj le, járj a saját tempódban. Inkább haladj lassabban, de élvezve az utat, minthogy boldogtalanul elsőnek érj a célba, miközben annyira rohantál, hogy az utat nem is figyelted meg igazán.