Van aki unja az életet de nem szomorúságból?

Őszintén szólva én unom a ciklusokat, hogy egyszer jó, egyszer rossz minden és kezdem azt érezni,hogy fölösleges azt gondolni, hogy minden jó... mert minden úgyis rossz lessz ismét, vagy unalmas..

jelenleg úgy érzem,hogy az életem nem tartogat számomra semmi érdekeset, már nem várok semmit mert mindent hiábavalónak érzek, csak a feladatok várnak... már nem akarok elérni semmit, mert kozmikus szinten jelentéktelen vagyok.

Unom, hogy csak kötelességeim vannak és én nem számítok, talán kiölték belőlem azt aki én lennék.

Unom, hogy nincsen olyan érzésem, hogy ,,Fantasztikus az ami most van, nemtudom elhinni, hogy az élet ilyen szép!!", már csak az unott "jajjdejó van"

Nem tudom mi akarjak lenni... mert már nem számít semmo:(

Várom a segítségeteket!!