Miért nem élvezem az életet?

21 éves vagyok fiú vagyok. Kissé későn érő típus vagyok. Barátnőm se volt még. 18 évesen voltam először buliba, akkor is részegedtem le. De nem is vagyok az a nagy bulizós. És igazából ha el is megyek az eleje mindig jó meg buli előtt mindig többet várok. De aztán mindig úgy érek haza reggel, hogy ennek se volt sok értelme...inkább maradtam volna itthon...

Pedig 21 vagyok, mint írtam. Ilyenkor csajozni kellene, bulizni, élni az életet, persze tanulni is. De vhogy nem élem ezt az életet. Sokszor elgondolkodok bárcsak 15 évvel idősebb lennék, mert kíváncsi vagyok ki lesz a feleségem, lesznek-e gyerekeink stb..

Ha elmegyek haverokkal ide-oda (nem konkrétan buliba) akkor miután hazaérek mindig letargikus állapotban vagyok, le vagyok törve. Igazából a hétköznapi életben nem tudja senki, mert inkább próbálok vidám lenni, jól érezni magam de itthon, egyedül mindig letört vagyok. Folyton csak gondolkodok a jövőt illetően. Nem élvezem a jelent. Hiába kezdtem bele hobbikba egyszerűen nem élvezem ezt az időszakot. Sőt ilyenkor este is inkább elakarok minél hamarabb aludni, mert amit álmodok az mindig jobb mint a valós élet. Ott felszabadultan élek. Olyan mintha az lenne az igazi élet nem pedig a valóság.

Más is érezte ezt? Mi segített?