Maholnap 23 vagyok, nem élvezem az életet, csalódott, megtört, és lelkileg nulla. Mit tehetnék, hogy ez ne így legyen? (kapcsolatfüggőség)
Irónikus, hogy most már van munkám, kocsim s míg ezek nem voltak, sokkal sokkal boldogabb voltam, hiszen volt párom.
Akkor olybá tűnt, hogy pénzel, munkával, még jobb lehetnék.
Most!? vicc az életem, és röhögök magamon, hogy hetek óta hétvégente még bulizni sem tudok elmenni, mert egyszerűen bármennyit is iszom képtelen vagyok jókedvű lenni.
Összetörtem, megzuhantam, hogy senkinek sem kellek, nincs önbizalmam, pedig nem vagyok egy ronda gyerek állítólag.
Munkával telnek a napjaim, szánalmasan, egyedül. Hihetelenül rossz, hogy nincsen senkim.
Nem is tudok ismerkedni, próbáltam, nem egyszer 4 hónapja már. társkeresők, bulik ,stb minden. De már nem hiszek a "csodákban"
ugy 3-4 hete adtam teljesen fel. nem hiszek már abban, hogy valaha is leszek még egyszer szerelmes, vagy lesz egy lány, aki szeret.
Nem tudom mi bajom van, de borzasztó ez a bezárkózottság, a társasági élet hiánya, és az, hogy az embereknek kifelé boldogságot kell mutatnom, de amint becsukom magam mögött a ház ajtaját, s egyedül maradok, gombóc lesz a torkomban, s kicsordul a könnyem, hogy anno miért tettem tönkre a kapcsolatomat, miért hagytam elmenni, miért voltam büszke?! Még mindig hiányzik, még mindig fáj, noha tudom, ő már nem is emlékszik rám.
válasza:
válasza:sósav + valamilyen erős gombaölőszer!!!
jössz?
az ugymond barátaimnak lett barátnője, komoly kapcsolata, így jegelik a régi sörözéseket, és összejárásokat.
különösebben a néhány éve igen nagy baráti körből mára senki sem marad..:/
válasza:A lányok messziről érzik a tutyimutyiságot, a depi szagot és azt, ha valaki kétségbeesetten kapaszkodik minden csajba, aki elsétál mellette, sőt... már már térden csúszik a bányarémek után is, csak végre elmondhassa ő is, hogy van barátnője. Mire jó ez? Miért jó az őrületbe kergetned magad? Miért nem tanulsz meg pozitívan gondolkodni és megtalálni az életed értelmét (nem egy csaj személyében most kivételesen)?
Munka után pl. mit csinálsz? Sportolsz valamit, van valami hobbid? Eljársz otthonról? Miért nem keresel valami olyan hobbit, ami kikapcsol és még véletlen bele is botolhatsz valakibe?
Én pl. nem vagyok egy nagy sportember aláírom, de ha nagyon kezd elszakadni a cérna, lemegyek az uszodába és leúszok 2-3 km-t. Közben és utána, mintha kicseréltek volna. Engem ez lazít el, nyugtat le és igazából társaságban vagyok akkor is, ha nem szólok senkihez, tehát nem egy érvágós közeg az uszoda számomra. :)
Szedd össze magad és tanuld meg értékelni az élet dolgait. Vegyél egy szál virágot és mondd anyukádnak, hogy megláttad, megtetszett, köszönöd, hogy felnevelt!
Vegyél egy szatyor tartós élelmiszert, sétálj be valamelyik segélyszervezethez és add a kezükbe. Csinálj pár szendvicset és add egy hajléktalan kezébe... Cselekedj jóót és örülj annak, hogy mások örülnek neked.
Ezek most itt csak példák és apróságok, de vedd észre, hogy nem csak te vagy a világon és az ég világon semmmmmmi okod nincs arra, hogy ennyire elkeseredj! Lásd meg az apró szépségeket. Ha reggel besüt a nap az ablakodon, akkor kelj mosolyogva, mert süt a nap. Ha szállingózik a hó, akkor lásd meg ennek a szépségét, ha elmélázol nézz körül a világban és mosolyogj boldogan rohangáló kisgyerekre, vagy lassan bandukoló nagymamára...
Hidd el sokkal másabb lesz az életed, ha megtanulod annak a másik oldalát szemlélni. :)
válasza: válasza:Éppen erről beszéltem... Nem tudsz... Minek...? Csak még mélyebbre kerülsz... Tökre negatívan gondolkozol, nincs olyan, hogy nem tudsz, csak akarni kell és tenni érte! Ha más nem, akkor úgy betáblázni a napodat, hogy ne legyen időd önsajnálatra, mert mire hazaérsz úgy dőlsz be az ágyba, hogy amint vízszintest ér a fejed már alszol is.
Ha önerőből tényleg nem megy (miután ezredszerre is megpróbáltad átformálni a gondolkozásodat és változtatni az életeden), akkor pedig szakszerű segítséget kell kérni.
borzalmas dolog, hogy hiába küzdöttem, hajtottam, mégis elveszítettem a barátnőmet. Ráadásul, nem elég, hogy ez megtörtént, azóta tulajdonképpen bárhogyan is próblkozok lányoknál, mindig falba ütközöm.
Hihetetlenül büszke, egós, és jó hangulatú ember voltam. Teljesen megváltozom, ha tudom, hogy fontos vagyok valalkinek.
Negítívan látom, igen, mert egyszerűen nem tartom magam elég jónak ahhoz, hogy kialakítsak egy kapcsolatot.
Noha régen ezt el sme tudtam képzelni magamról.
Kb ugy érzem magam, mint akinek letörték a szárnyait, és msot csak a földön kullog, ahelyett, hogy a felhők közt szállna.
segítség? igen, gondoltam rá, de pontosan nemtudom merre kellene elindulni...gondolom az ingyes pszichologusok nemsokat segítenek...
válasza:A pszichologus lo fszt nem segít.
Itt kell valaki, egy masik ember aki atsegit, akinek van rad ideje, beszelgethetsz vele, es segit.
Vagy magadon kell erot venned, ami nem konnyu, hosszu es sokmunkaval jar.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!