Nem élvezem az életet, nem szórakozok. Mégsem hiányzik a szórakozás. Szerintetek változtatnom kéne? 17F
Mindig is különc voltam, nem járok bulikba és amikor el megyek a barátaim kérésére, nem érzem jól magam. Sokáig mondogatták igyak valami rövidet, de alkoholt sem iszok, eddig még soha nem is ittam!
Barátaim is csak azok vannak akiket már gyerek korom óta ismerek! De azzal hogy nem járok bulikba, sokszor sok mindenről le maradok és kicsit eltávolodtam tőlük! Barátnőm sem nem igen volt még.
Sokszor az a kifogásom hogy nem ugyan az az érdekeltségi körünk. A legutóbbi buliba is azon gondolkodtam, hogy ha nem lenne ilyen gyors a fény akkor nem lehetne ilyen fény effekteket csinálni. De most az a divat hogy minél több ilyen fény effekt van a buliba, annál jobb az.
Szóval igen, ezen agyaltam amíg meg nem untam a bulit (ez kb 1-1,5 óra) és haza nem jöttem!
Úgy gondolom, hogy ha én is ilyen bulizós életet élnék, akkor le kéne mondjak valamiről, de igazából nem tudom mi ez a valami!Talán kicsit felelőtlenségnek tartom az efféle szórakozást, de ez még nem jelenti azt hogy a barátnőt is! Ami még fontos, hogy nem vagyok az a szerelmes típus akinek egy lányba "mindig" szerelmes lesz. A tapasztalataim alapján a fiatalok így fogják fel a kapcsolatokat és mégis rövid időn belül már legszívesebben elfelejtenék a volt barátjukat/barátnőjüket!
Kicsit helytelennek tartom hogy az alkohol befolyásoljon!
Tudom hogy nem csak így lehet szórakozni.
Talán úgy magyarázható meg legkönnyebben, hogy szeretném jól érezni magam de nem teszek érte semmit! Viszont kicsit olyan is, hogy akarom is meg nem is!
válasza:"Nem élvezem az életet, nem szórakozok."
Nézz most mélyen magadba.
Tényleg nem élvezed az életet?
Vagy csak azért mondod így, mert manapság az élet élvezete = bulizás a felfogás szerint?
Nézd, én is utálom a bulikat, soha nem jártam, amin véletlenül ott voltam, azt is untam. Barátnőt sem szereztem sokáig, de éppen az ilyen buta felfogás miatt, hogy a társadalmon kívülinek éltem meg magam azért, mert nem járok bulizni.
Csakhogy ez marhaság, és pszichológus kellett, hogy kizökkentsen ebből a téveszméből. Azután pillanatokon belül elkezdtem csajozni, és ma már feleségem van.
És sok olyan embert ismerek, akik nem járnak bulizni, lányt is. Nem ez az élet alfája-omegája, sokan csak kényszerből, a többiek kedvéért mennek el amúgy is, vagy azért, mert azt gondolják, ott lehet ismerkedni.
Bocsánat, rosszul fogalmaztam meg magamat!
Az élvezem és szeretem az életem, nagyon optimista vagyok, boldog, de mégsem érzem magam teljesnek, tudom hogy ez rossz felfogás. Ezért írtam hogy helytelennek tartom hogy át adjam magam az alkohol irányításának, mert sajnos (de van jó oldala is), megtapasztalhattam családon belül, hogy milyen az ha valaki ittas!
És mindig erősnek éreztem magam pszichikailag, de a múltnap az iskolába amikor tanárnő a családi vállalkozásunkról kérdezett (Mert hogy ilyen is van nekünk) és elgondolkodtam azon hogy édesapámnak soha semmi nem elég jó, ő mindig többet vár el. Egyik pillanatba elérzékenyültem, a másikba viszont olyan idegesség fogott el amit nem tudtam irányítani és elkellet hagynom a termet!
Tudom hogy minden fejbe dől el. De ha vissza gondolok az utóbbi 3-4 évre ahol sok probléma volt (főleg az alkohol miatt), nem igazán volt példa rá, hogy el érzékenyültem vagy ideges lettem volna.
Gondolom ez így lassan össze gyűlt és kirobbant belőlem!
válasza:"...elgondolkodtam azon hogy édesapámnak soha semmi nem elég jó, ő mindig többet vár el. Egyik pillanatba elérzékenyültem, a másikba viszont olyan idegesség fogott el amit nem tudtam irányítani és elkellet hagynom a termet!"
Ezt nem teljesen értem. Min érzékenyültél el, és mi váltott ki belőled idegességet?
A családi vállalkozásba sok megoldatlan probléma és a vendég nem vehet tudomást arról hogy bármi baj is van a háttérbe! Nem nekem való ez a munka, hogy amíg vendég van a háznál vigyorogsz és eljátszod hogy minden rendbe van, ennyi erővel színésznek is mehetnék!
És amikor a tanárnő a családi vállalkozás előnyeiről és hátrányairól kérdezett, nem bírtam vigyorogva mesélni erről! Ez egy szak tantárgy és elvárta a tanárnő hogy meséljek a többi osztálytársamnak, mert ők nem tudhatják milyen egy családi vállalkozás. A másik ami meg nehezítette az az hogy idegen nyelven (szerbül) megy a tanítás és még az anyanyelvemen sem tudtam gondolkodni!
És bevallom engem is meglepett ez az egész, mert mint ahogy már említettem, erősebbnek gondoltam magam pszichikailag!
Ami érdekes, hogy már régóta próbálom irányítani a gondolataimat, így sokszor megtudtam akadályozni a "dühkitöréseimet" (Mert hónapokkal ezelőtt volt 1-2 olyan pillanatom amikor magamtól is meg ijedtem)!
Fejlesztem magam, azaz próbálom kézbe tartani az irányítást! Talán ez elsőre hülyének hangzik, de tapasztalataim alapján nagyon kevés ember tudja ezt kellőképpen! És büszke vagyok magamra, hogy (1-2 ilyen esetet leszámítva) megtudom őrizni a hideg vérem, és normálisan kezelni a problémákat! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!