Több dolog miatt nem élvezem az életet, nagyjából utálom, csak nem tudom, jogosan-e?
Az egyik az, hogy a szüleim nem annyira tehetősek (bezzeg az osztálytársaim többsége olyan gazdagfi, el kell viselnem, hogy nekik mindenük megvan, nekem meg nincs), szeretnék már egy hangszert (elektromos basszert) de nincs semmi pénzem, vállalható diákmunkát nem találtam. (nem vállalható pl. messze lévő város, és nem indul jókor vonat odafele)
Másik, hogy nehezen barátkozom, a saját korosztályommal szinte semennyire, mert szerintem (aztán lehet, nekem nincs igazam) a többségük idióta, és nem tud semmit, viszont 16 éves létemre néhány 23 meg 30 évessel nagyon jól kijövök, de iskolában ilyenek nincsenek, és szinte nincs oylan ember, aki szeretné a metálzenét.
Továbbá ott van, hogy szüleimmel, mindkettőjükkel vannak nézeteltéréseink, ugyanis apám sokszor f***paraszt, anyám meg finnyás, orrát sokszor fenn hordja a semmire, és meg akarja mondani azt, amihez semennyire nem ért. 16 évesen mindenki élvezi az életet, csak én nem? Vagy én vagyok gyengelelkű, hogy nem tudom ezeket elviselni?
Ne aggódj, én ugyanígy vagyok :) barátaim nagyon nekem csincsenek, ráadásul az én szüleim is anyagi problémákkal küzdenek. És ez miatt ők is folyton idegesek. Nekem is bántó, hogy nem tellik mindenre, de mindig azzal vígasztalódom, hogy majd lesz jobb.. :/
L 17
Kicsit ismerős vagy nekem az írásod alapján, de szerintem tévedek.
Na, a kérdésre válaszolva: a probléma valószínűleg onnan fakad, hogy több eszed van a kortársaidnál. Érettebb vagy - ez kiderül abból is, hogy a saját korosztályoddal alig értesz szót.
"...mert szerintem a többségük idióta..." Hát nem lőttél nagyon mellé, de kicsit vonatkoztass el ettől, és próbálj új tapasztalatokat szerezni; ez talán segít. Ha tényleg nincs a környezetedben senki, akivel kijönnél, akkor haverkodhatsz a neten is (de ott azért vigyázz). Arra figyelj még, hogy ne fordulj teljesen magadba - mert ha ez megtörténik, esélytelen, hogy barátokra lelsz - valamennyire mindig maradj nyitott. A szüleiddel kapcsolatos problémában együtt tudok érezni, próbálj nyugodt hangnemben, de azért csípősen beszélni velük. Sajnos nem tudom, pontosan hogyan hathatnál a lelkükre, mivel 1) te ismered a szüleidet, 2) nekem már sajnos gyakorlatilag semmi nem segít, bármit mondok a sajátjaimnak, lepattan róluk. Sok szerencsét!:)
Bp./22.
najó, egyet ismerek, de nem sokan vagyunk itt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!