Hány évesen fogadtátok el, hogy már nem fog összejönni az életet amire vágytatok? Utána könnyebb lesz?
Gyerekkorom óta nagy valakinek szánt a családom, csak ezt hallgattam, hogy én bármi lehetek, bármit elérhetek. Az átlagnál magasabb az iq-m, kiemelkedöen jó tanuló voltam, csapnivalóan rossz szociális készségekkel. Emiatt kerültem olyan helyzetbe, hogy nem tudtam rendesen tanulni, elhelyezkedni. Az egyetem után jöttem rá, hogy nincsenek emberi kapcsolataim, barátaim ami kellene az elörejutáshoz. Pánikbeteg is lettem közben.
27 évesen sehol nem tartok. A szüleim azt várták hogy mostanra már egy menö ügyvédi irodában leszek, saját lakásom lesz, családom. Ehhez képest alkalmi munkákból tengödök egyedül.
A családom ragaszkodik hozzá hogy én sikeres leszek, be fog jönni az életem. Sokáig én is elhittem, próbálkoztam. De rájöttem most, hogy nekem már nem fog összejönni. Hiába van jó eszem, tudok angolul-németül magas szinten, ha nem tudok kommunikálni, zavarban vagyok, meg se merek szólalni. E mellé még alacsony is vagyok, sugárzik belölem az önbizalom teljes hiánya (nincs mire önbizalmam legyen - azt a sikerek hozzák ami nekem még nem volt) Az állásinterjúim is emiatt nem jöttek össze. Azt hittem ha nagy a tudásom, értek a munkámhoz az elég lesz, pedig tudhattam volna hogy a kommunikáció ebben a munkakörben alapfeltétel. Most már nem tudok mást tanulni, el kell tartanom szükösen magam.
Minden adott volt a sikerhez, a családi háttér, a képességeim-szorgalmam, de mégse voltam elég hozzá.
Most hogy végre bevallottam magamnak, egyszerübb lesz az életem? El lehet engedni azokat a dolgokat amikre egész életemben vágytam? Most hogy bevallottam a dolgot és szembesítettem a családomat is, el fogom tudni fogadni hogy pl egy egyszerü segédmunkás leszek? Vagy életem végéig a többre, a sikeres életre fogok vágyni? Sokszor van ahogy tolom a talicskát eszembe jut, hogy mit keresek én itt? Nekem nem itt van a helyem! Pedig még a melós munkatársaimmal se tudok rendesen kommunikálni, lenéznek, senkiként kezelnek.
Sajnalom , nekem is ilyen szuleim voltak , en lany vagyok.
En is szorongó felnött lettem , aki maig keresi a helyet , ahogy te is leirtad. Tulzott megfelelesi vágyam pedig csak rontott a helyzetemen.
Szerintem sok sikeres ember kezdte úgy h dolgozott mekibe , halottmosóként , stb , ez lehet akár egy lépcsöfok is a fejlödésedben.
Sok múlik a szerencsén is.
Siker az attól függ kinek mit jelent . Az önállóság mindenképpen az.
Ha neked ez könnyebség , akkor engedd el azt a sikeresseg képet amit a szulök sulykoltak beléd es élj a jelenben , éld meg az élet minden percét , vállald magad es ne hajszolj idealokat.
Ügyvedi irodaja amúgy annak lesz, aki megveszi maganak a szulei altal , vagy örökli , ez azert nem a szocialis sikereken múlik , hanem összeköttetések es pénz.
Nem tudom a szüleid ezt hogy gondolták h neked öneröböl 27 eves korodig miböl leszel sztárügyvéd.
Kicsit el vannak szállva a szüleid es ezzel megfosztottak teged is az életörömtöl .
En kivanok neked sok sikert önmagad megtalálásához , es a mindennapi örömök felfedezéséhez.
Ahogy valaki mondta talan bill Gates : " ha masokkal összehasonlitod magad , akkor önmagad inzultálod"
Sok sikert !
válasza:"El lehet engedni azokat a dolgokat amikre egész életemben vágytam? "
Hát ez lenne a nagy feladatod. Megtalálni a saját utadat. Mert ezek "a vágyak" egy megfelelési kényszerből rád-aggatottak - nem te vagy.
Ezért nincs barátod, ezért nem tudsz kommunikálni, ezért nem találod a helyed. Az emberek megérzik, nem a valódi lényeged, hanem egy báb akar beszélni velük.
Kibábozódni. Hernyóból lepkévé változni, újjászületni.
A hívő vagy, nagyon segítő egy lelkigyakorlat, privben bővebben.
Ha nem vagy hívő, egy jól működő pszichodrámacsoportot kellene keresni. Az drámai játékban megpróbálja ezeket a zárványokat, amelyeket neveltetésedkor alakítottak ki benned feloldani.
Tedd fel a kérdést este - többször magadnak -
"Ki vagyok én?" a válasz a csendből meghallható - nem szavakkal érzésben.
Weörest olvass, segítő, könyvtárból vedd ki
"Minden, amit kaptam, a csendből kaptam"
"Az egyetlen igazi tanulás: a lényünkben szunnyadó tudásnak tevékennyé ébresztése."
"Ki vagy? A határtalan, mely fogantatásodkor a határok közt megjelent."
válasza:Aki elvégez egy jogi egyetemet az nem tol utána talicskát, ez teljesen biztos.
Ezért kamu.
válasza:7-es nem biztos, sajnos. Saját tapasztalatom, mert én is nagyon beleragadtam az elvárásokba, megfelelési kényszeresen - és tudom a következményeit is ennek a NEVELÉSI HIBÁNAK. Egyszer csak azt veszi észre az ember, senkinek sem felel meg, nem fogadják el és - noha pl. én kitűnő tanuló voltam - semmit nem tud.
Nehéz és komoly munka ebből kijönni, és rátalálni a sajátútra (svadharma) ennek a több évtizedes küzdelemnek az első lépéseiről írtam az 5-ben.
egy világhírű példa is van erre, hogy ez sikerülhet:
Yehudi Menuhin. Egy nagyon erős, kegyetlenségig erős kényszer volt a szülők részéről a tanulására (nemcsak a zenei képzésre) és 25 körül leblokkolt. Úgy érzete nem is tud hegedülni :( nem tud semmit. És elkezdte a saját útját. Jógával foglalkozott, keresett, keresett. Rátalált és haladt rajta.
Hasonló, mintha egy fenyőre ráírom : tölgyfa. Meg is próbálom tölgyfává nevelni. Ha sikerül legyőznie a külső kényszereket, a benső természetes ereje révén fenséges fenyőfává növekedik.
A nevelés etimológiailag összefügg a "növelés " szóval. A jó nevelés a benső lényegével harmonikus növelés.
A 66%-os valakinek: látom te jó, szeretetteli környezetben élsz, örülök, hogy erős vagy, nincsenek lelki gondjaid. Sajnos én oda jutottam, hogy nem tudok kommunikálni az emberekkel élő szóban. Tudom, hogy ez neked és másoknak természetes dolog, de nekem egy óriási dolog. A szóbeli vizsgáimat is alig tudtam letenni. Állásinterjún leizzadva, makogva, zavarban ... nem tudtam átadni a tudásomat, kapcsolataink meg nincsnenek! Míg akad 50 másik magabiztos jelentkező mellettem. Te kit választanál? A szüleim eröltettek erre a pályára. Te csak a nagymenő szülők elkényeztetett gyerekeit látod mint ügyvéd jelölteket, akiknek csak a bulin és a csajokon jár az eszük és a BMW katalógusokat nézegetik már előre és meg van oldva az életük onnan hogy beléptek az egyetem ajtaján. Volt sok ilyen, igen! De volt olyan aki a második szemeszterben otthagyta az egészet, mert rájött hogy nem odavaló. Nézd meg a statisztikákat. Nem biztos, hogy butaság miatt nem végzik el sokan a képzést. 2 év munkanélküliség után ajánlotta a család egy építési vállalkozó ismerőse, hogy ha már csak otthon ülök, menjek el inkább hozzá dolgozni, legalább önálló lehetek. Éltem vele.
Többieknek:
Köszönöm az eddigi kedves szavakat! Sajnos a szüleim már kisiskolás koromban "kisügyvédnek" becéztek, az amerikai ügyvédes filmeket végig álmodozták "na fiam nemsokára te fogsz ott beszédet mondani" (amikor ezekről beszéltek akkor voltak a legbüszkébbek rám, akkor éreztem a legjobban, hogy szeretnek). Belémvágták, hogy én leszek a sztár, a menő! Még most is azt várják, hogy engem majd felfedez az építkezésen (pl neki újítjuk fel a házát) egy menő ügyvéd aki felkarol. És még mindig büszkék rám, nem engedik el a dolgot. Végre azt akarom hogy törődjenek bele abba, hogy nekem nem ez van megírva. Nem is az építkezés, de valami más, ami lehet hogy emiatt már elment mellettem. Az se lenne rossz, ha megszűnne a bennem lévő elégedetlenség-megfelelés.
Pl. dolgoztunk egy lakáson egy gazdag külföldről hazajött családnál, ahol a nő közölte a főnökömmel "ezek a melósok (a leglenézőbb módon) hozzá nem szólhatnak, nem is nézhetnek rá" Ilyenkor kikérem magamnak a dolgot, felháborodok. A többiek közül sokan nem, elintézik egy vállrántással és betartják. Beletörődtek abba, hogy kik ők és "hol van a helyük", csak megakarják keresni a napi betevőt. Nekem ez nem megy egyelőre ...
válasza:Írásban nincs baj a kommunikációval.
Lehet, hogy inkább valami ilyesmivel kellene foglalkoznod, akár otthonról dolgozni?
Most én is munkanélküli vagyok és nagyon nehéz ez a munkakeresős dolog. Szóval megértelek. Én sem tudom "magam eladni", de legalább tisztában vagyok vele, hogy mire vagyok képes és időnként azért összejön valami...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!