Aki nem értékeli nagyra az életet, annak érdemes gyereket nevelnie? Bővebben lent

Szerintem ezek olyan érzések, amik más emberekben is ugyanúgy megvannak, talán csak ritkábban kerülnek felszínre. Amiket felsoroltál, azokon látszik, hogy ez csak az egyik oldal, meg kell nézni a másikat is. Arra, hogy "kinek való" a gyereknevelés, soha senki nem fog tudni megfelelő választ adni. Az hogy egyáltalán foglalkozol ilyesmivel azt jelenti, hogy felelősségteljes ember vagy, és még csak nem is önző fajta. Az is lehet, hogy kicsit beijedtél, de nem alaptalanul, szó szerint emberi életekről kell döntened. Ehhez viszont nem elegendőek a képességeid, úgyhogy valamivel egyszerűbb kérdéseket kellene feltenned magadnak.

Mindenféleképpen kell valaki, aki majd öreg korodra vigyáz rád, hogy ne veszekedő vénemberek közé kerülj az öregek otthonába, hogyha megöregszel. Szerintem meg tudnál szeretni, a te saját gyereked legalábbis biztosan. Hogy vállalsz-e, az csak attól függ, hogy mennyi a kereseted. Ha így is alig éltek meg, akkor értelemszerűen addig nem vállalsz, amíg normális élethelyzetet nem tudsz teremteni a gyerekeidnek. De ha nem vállalsz egy gyereket sem, akkor ugye tudod, hogy felnőtt korodban tök egyedül fogsz majd felnőni, senki sem fog foglalkozni veled, és ha bármi baj van, akkor egyedül kell ellátnod magad. Sem a feleséged nem lesz, aki segítsen, hiszen lehet, hogy nem pont a mostani lány az, akivel családot fogsz majd alapítani. És ha gyerekeid sem lesznek, hogy segítsenek, akkor egy betegségbe belehalhatsz, vagy éppen egy lábfájásba. Egyedül kell cipekednek, egyedül bevásárolnod, egyedül élned, ez pedig nagyon nehéz öreg korban. Bármi olyasmi lehet, ami miatt segítségre szorulsz, és könnyedén átvészeled, hogyha segítenek. De ha egyedül vagy, akkor abba simán bele is halhatsz! Ha tudsz, majd vállalj gyerekeket, neveld őket úgy, hogy segítőkészek legyenek és rendesek, és hogy ha betegek a szüleik, akkor segítsenek nekik, ne pedig hülyeségen törjék az eszüket.