Ha egy ember tudja, hogy jól néz ki, okos, stb. akkor már miért mondják rá rögtön a többiek, hogy beképzelt? Miért divat önbizalomhiányosnak lenni?

Már nem egyszer megkaptam ezt. Tudom, hogy okos vagyok, mert a suliban a fontos tárgyakból simán megvan az 5ös heti pár óra tanulással. Tudom, hogy jól nézek ki, mert bejövök a csajoknak, azt szedek fel, akit akarok. A sporteredményeim is jók, országos versenyeken is jó helyezéseink vannak. Anyagilag is elég jól áll a családom. Szóval szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy benne vagyok az emberiségnek kb. a legjobb 1%ában, és sokkal többre fogom vinni, mint a legtöbb ember.

Mégis kevés haverom van. Mondjuk ez nem akkora baj, mert a legtöbb ember olyan primitív vagy okádékul néz ki, hogy azokkal nem is akarok haverkodni. De az már zavar, hogy egy csomóan azt hiszik, hogy beképzelt vagyok, egy csomószor megkaptam már, hogy hogy el vagyok telve magammal, meg mennyire sokat hiszek magamról, és hogy vegyek vissza.

De ez miért akkora baj? Hogy van egy normális önértékelésem? Ma kajak az a divat, hogy mindenki önbizalomhiányos meg sajnáltatja magát, azokat bezzeg állandóan vigasztalgatják az emberek. Pedig csak egy lúzerek, akik soha nem fognak elérni semmit. Aki meg normálisan látja magát, az már „beképzelt”. Miért? Miért baj az, hogy nem otthon sírok, hogy milyen szar vagyok, ha tudom, hogy nem vagyok az? Komolyan nem értem. A szüleim is állandóan ahelyett, hogy elismernék az eredményeimet, mindig azzal jönnek, hogy „vegyek vissza magamból”. De minek?

16/F