Képtelen vagyok megbocsátani, úgy másoknak, mint magamnak. Nem fogadom el az emberek hibáit, beleértve a sajátjaimat is. Milyen ember lesz így belőlem?

Kb. 12 évesen engem egy iskola meg akart verni. (Kirúgattam egy tanárt, aki kokizott. Bárcsak ma próbálná meg... na mindegy). Nap mint nap úgy mentem be, hogy Megdöglesz és hasonlók hangoztak a folyosón. Az igazgatóhelyettes a szemembe mondta, hogy ő már elment volna innen, meg ehhez nagyon nagy lelkierő kell. Szerinted nekem könnyű volt? Pluszba jött a dologra, hogy... akkoriban nem tudom hány kiló voltam, de ma, 19 évesen vagyok kb. 145, meg 197 cm. A dagadt szót gyakrabban hallottam, mint köszönést. Lecsengett pár év és 18 évesen lett barátnőm, akivel most is együtt vagyok. Aztán most vettem egy kondigépet is. Nem tudom te hány éves vagy, de szerintem mindenkinek vannak olyan idők, amikor mindennapnagyonszar. Nekem lassacskán véget ér ez az idő. Neked is véget fog.

Normális. Kért már tőled akárki is bocsánatot azok közül, akik megbántottak, kigunyoltak, lealáztak ? Megbocsátani csak annak lehet, aki bocsánatot kér. Miért kellene nekik megbocsátanod ? Felejthetőek. Bosszut nem forralsz, az a lényeg.