A magány/egyedüllét okozhat depressziót szerintetek?

Igen okozhat. Egy afrikai bánya egyszer berobbant páran meghaltak, de ember viszont túlélte és bennragadt a bányában egy hét múlva találták meg csodával határos módon még élt de kb 30 évet öregedett. Aki magányos gyorsan vegyen egy háziállatot ha nincs más lehetőség

Igen okozhat és okoz is,de nem feltétlenül mindenkinél. Személyiség típustól is függ.Pl.: a melankólikus embere inkább társaság kerülők,perszer ha megszeretnek valakit és utána elveszítik akkor mély depresszióba esnek...Vagy az extrovertált szangvinikusok élnek-halnak a társaságért ők azonnal depisek lesznek ha magányra kárhoztatja őket valami / valaki...

A Magány, vagy ha úgy tetszik egyedüllét, egy elég tág és szubjektív fogalom! Aki nem képes észlelni a "külvilágot" vagy lehetetlen számára a kreatív kapcsolatteremtés az élő vagy élettelen világgal az nem depressziós lesz, hanem egy betegségben szenved, ami nem annyira mentális, mint "organikus" kórság, ami az agy felelős területeinek elégtelen működésére utal! Tehát _szerintem_ a magány nem okoz depressziót, ami gyakorlatilag maga is egy organikus betegség, mivel az agy nem termel megfelelő mennyiségű szerotonint (örömhormon) és ennek stimulálása gyógyszeresen, vagy speciális pszichoterápiával tünetmentes állapotba hozható, de gyógyítani ( ha valódi depresszióról beszélünk) sajnos nem lehet, a visszaesés elkerülhetetlen! Amúgy örökletes és mondjuk ki: halálos betegség! Tehát valószinű, hogy nem depresszióban szenved az illető, csak nem jött össze egy pár dolog, így befelé fordul, és néha bizony nagy ürességet talál! Ezért kell megtanulni ÉLNI! :)