18 éves lány vagyok egy kisvárosból. Mit tegyek, hogy boldogabb legyek és lássam értelmét az életnek, és hogy ne legyen ilyen szürke minden napom?

Még másfél évem van a középsuliból. Nincsenek barátaim mert 1:nagyon megválogatom az embereket(rengeteg hamis,kétszínű dolgot látok a környezetemben) 2:olyan pletykák terjedtek el rólam, amik miatt nem közelednek hozzám. Van egy fiú,akivel jóban vagyunk(több mint barátság,kevesebb mint szerelem kapcsolat. Szóval olyan se veled sem nélküled a dolog) Ő nagyon feldobta az életem, de sajnos külföldre ment dolgozni,mivel itt semmi lehetőség. De tartjuk a kapcsolatot minden nap, csak ez nekem kevés. Fél éve egyedül vagyok, társaságra vágyok, de mégsem. Itthon a szabadidőmben fel alá jarkalok mert semmihez nincs életkedvem. Mimdent megunok, mindent abbahagyok, minden szomorít. Egy hobbim van, a konditerem. Heti négyszer járok. Ez az egyetlen ami feldobja a napjaimat. Ott is vannak emberek, és társalgok velük, de senkivel sem tudom elképzelni hogy jóban tudnék lenni. Pár éve bulizós voltam, de már ahhoz sincs kedvem es nem is tudnék kivel menni. Problémám még, hogy egyre szégyenlősebb és felenkebb vagyok, hamar elpirulok és semmi önbizalmam... Ezek nehezítik az ismerkedést. A napjaim szörnyűek. Jobb, ha iskola van, mert akkor csak pár órát kínlódok itthon a depressziommal magamra hagyva. Szünetekben vagy hétvégenként rettenetes tudok lenni. Elcseszem a fiatal éveimet azzal hogy itthon unatkozok. Rengeteg tervem és célom van, tudnék ezer dolgot csinálni, de inkább alszok, agyalok vagy húzom az időt hülyeségekkel. Szükségem van valakire,aki itt van mellettem (itt a csaladom,akiket imádok, de mellettük kell még barát és pasi). Mit tegyek? Hogy jöjjek ki a gödörből?