Éreztetek már olyan igazi kegyetlen, mardosó magányt?

Nem, soha! Nagyon régen egyedül élek , de magányt nem ismerek. Elfoglalom magam a munkám, a barátaim az emberek és állatok akik körül vesznek, az szembe nem jut, h magány

Nem érzek ilyet és remélem nem is fogok!

Sajnos igen, és még néha társaságban, mások között is.

Ez lelkialkat kérdése, nem pedig konkrét élethelyzeté.

Persze lehetnek erősítőek a körülmények.

De van aki akkor sem érezné ezt, ha Robinson Curso lenne egy lakatlan szigeten.

Van aki meg a legjobb barátokkal is így érez.

Általában valóban elmúlik idővel, aztán meg majd újra jön...

Ha viszont valóban egyedül vagy, akkor ne legyél.

Ma már az internet korában számtalan társkereső oldal, ismerkedési lehetőség adott, csak használni kell.

Lehet hogy valaki hasonlóan mardosó magányos érzések közepette csak arra vár, hogy veled megismerkedjen, akár a neten keresztül is.

Hát: hajrá!