Nem bírom az egyedül létet. (Nem kapcsolatról van szó) Mi a teendő?

Elmegy a párom dolgozni reggel....tök jól elvagyok itthon. Filmezek, takarítok ,főzicskézek ...szóval szépen elmegy a nap. DE! Ahogy kezd sötétedni egyszerűen elkap az egyedüllét fogalma és futok át a mamához, ahogy már annyira nincs kedvem lenni , hogy bemegyek a kisszobába tévézni és várok 10-ig míg a barátom haza nem ér. Régebben nem ilyen voltam. Csak kialakult nálam az emetofóbia,amit követett a pánikbetegség plusz egy kicsit hipohonder is lettem. Leszáll az este és eszembe jut, hogy mi lenne ha elájulnék és nincs itt senki? Sokszor szorìt is a hátamon. Na szóval régen olyan voltam, hogy imádtam egyedül lenni...persze mindig gond volt a sötétséggel, de csak felkapcsoltam a lámpát filmeztem..... 2 hónapja is bírtam még egyedül lenni. Csak egyszer jött egy erősebb pánikrohamom nyolc óra fele...és az ügyeleten kötöttem ki. Kiderült hogy szapora pulzusom plusz szívritmus zavarom van de szerkezetileg jó a szívem. Vérvételem is volt. Egészséges vagyok mint a makk. Ennek ellenére mikor besötétedik rám törnek a gondolatok , hogy mi van ha szivrohamot kapok? A barátaim egy hónap alatt összeszedtek párokat magugnak így már nem is nagyon járkálunk sehova. Beszélgetünk..elvagyunk de nem olyan mint rég. Nekik a párjuk itthon vannak hétvégén, az én párom mivel vendéglátós nincsen. Így hvégén nem szeretnék a párok közé beugrani...hagy romantikázzanak. Egyébként én is vendéglátózok és alig várom már hogy újra dolgozzak és lekössem magam és ne gondolkozzak hülyeségeken. Bocsi hogy hosszú lett és előre is köszönöm a válaszokat