Mit tegyek, Hová folyamodjak?

Sziasztok. Nem is tudom hol kezdjem... Van egy dilemmám amit most szeretnék megosztani veletek. Már egy jó ideje gondolkodom ezen, de nem nagyon volt

lelkierőm ezt leírni akár ide, akár papírra vetni. Nem akarom sajnáltatni magam, de úgy érzem, hogy innen még ha névtelenül is, remélem kaphatok némi segítséget, vagy egy kis intuíciót ahhoz, hogy valamerre elinduljak. Édesapám pár éve elhunyt nemsokkal később édesanyám életveszélyes állapotba került. A végtagjait elveszítette és én gondozom őt. Nagyon fiatal vagyok még 21 éves. Érettségim van, de szeretnék tovább tanulni, csak sajnos nem tudok. Az összes barátom elhagyott, egyedül vagyok egy kis faluban, és nem tudok elindulni sehova. Édesanyám és én élünk együtt, de sajnos ő önellátásra képtelen, én meg sajnos kezdem feladni a reményt egy normális élethez. Tudom..tudom, hogy egy pszichológushoz kellene fordulnom, mert a családi bántalmazáson keresztül a szörnyű végkifejletig minden megtörtént velem, de nekem az már sok. Néha azt kérdezem magamtól, hogy miért kell ennyit szenvednem? Miért kell nekem ezt átélnem? Mi tévő legyek, hogy ezen túlessek? Rettenetesen nehéz barátaim... Én egy elég erős embernek tartottam magam mindig, de sokszor a halál a megsemmisülés gondolata az, ami talán megoldáshoz vezethetne kilátástalan életemhez. Senkinek nem mondtam ezt és nem is akarom ezért írom le ezt inkább ide. Fáj, nagyon fáj... Nincsen életem, ha van is akkor az semmit sem ér így. Sokan azt mondják, hogy egy hős vagyok, szerintem meg egy sérült megtiport lélek, ki keresi az un. igazságot. Ha van valakinek hasonló tapasztalata, és kilábalt belőle az kérem írja le, hogy tudjak okulni belőle, mert tényleg elfogyott minden erőm. Nem tudom meddig bírom tovább...