Volt már halálfélelmed?

Csak álmomban, mikor zombik üldöznek, meg hasonló okosságok :) Történt olyan (mármint a valóságban, nem álmomban), hogy majdnem elütött egy autó, de semmi életem filmje vagy ájulás vagy ilyesmi, csak azon járt az eszem, hogy a sofőr most mit gondolhat rólam (nem néztem körül, csak mentem bambán mint egy fogyatékos). Meg olyan is volt, hogy kocsival mentünk osztálytársakkal, nagyon siettünk, és valamin annyira röhögtünk, hogy hülyegyerek elfelejtett fékezni a kanyarban. Lehetett érezni, ahogy sodródunk kifele. Én láttam, ahogy mindenkinek az arcára fagy a mosoly és tele lesz a gatya, és ezen nevettem tovább, de úgy, hogy már rázkódtam a röhögéstől. Mindezek fényében nem kicsit irónikus, hogy kb mindenféle kis apróságon képes vagyok napokat parázni, de pont a haláltól nem félek...

2006. aug. 20-án a viharban azt hittem, eljött a világvége.. álltam a buszmegállóban, repültek az üvegek a kezemmel próbáltam védeni a fejemet. azt hittem, meg fogok halni.

Volt, egyszer majd nem amikor úszni tanultam elmerültem és nagyon sokáig nem tudtam feljönni, utána gondolkoztam hogy maradtam életben. Meg egyszer félrenyeltem

egyszer egy nagyon szeles időben mentem át a hidon, és annyira fújt a szél hogy nem tudtam egyenesen menni mert mindig arrébb vitt valahogy a szél:D és próbáltam sietni de tök sok cucom volt szóval nem haladtam valami gyorsan, és nagyon féltem hogy lefúj a szél a hidrol és bele esek a vizbe...rettenetes volt:S

Egyszer leszálltam a buszról, és a busz előtt akartam átmenni, csak én hülye elbambultam és nem néztem szét, és csak kiléptem. Pont jött egy kocsi, és ha 1 másodperccel korábban lépek ki akkor hello. Így is hajszálon múlt hogy nem ütött el, mert a motorháztetőjére támaszkodva löktem arrébb magam vissza a busz elé. Annyira gyorsan történt minden, iszonyatosan megijedtem. Az volt a szerencsém, hogy lakott területen volt, és a kocsi nem ment csak kb 50-nel.