Milyen embernek tartotok ezek alapján? Őszintén fogok leírni mindent.

Szia!

Nincs kizárva, hogy olyan tökéletes intuíciód van 16 évesen, hogy kinézetre megmondod mindenkiről, hogy milyen. De egy ember személyisége nem egyenlő a testével :) nem egyenlő a látszattal, sokkal több annál. Énis többször estem abba a hibába, hogy lebecsültem valakit, de akiben érték van, pont az nem írja a homlokára, tehát azt nem láthatod meg rögtön. Pedig én jó emeberismerőnek tartom magam, de ebbe a hibába többször beleestem.

Értem, hogy úgy érzed nem találod a helyed a saját korosztályodban, csak ne ítéld el azér őket sem. Oké, hogy van egy csapat emos, akire először azt mondanánk, hogy üres fejű divatemberek, de ez egyáltalán nem biztos. Ez csak a látszat, de az is lehet, hogy a valóság. De mit számít ez, mit számít az, hogy más emberekben mi van. Az számít, hogy benned mi van! Te hogyan gondolkozol, hogyan élsz, hogyan viselkedsz, és hogyan érzed magad!!!

A többi nem számít. Én is ezt próbálom megérteni, megtanulni, hogy ezt hogyan csináljam. Mert csak gondolkodásmód változtatással lehet ezt elérni. Nem a világot vagy az embereket kell megváltoztatni, nem is kell beolvadni közéjük, csak máshogy kell gondolkodni.

Ajánlom a figyelmedbe ezt az idézetet:

"Szeretnéd tudni az örök nyomorúság receptjét? Íme:

a.) Gondold ki, hogy a világnak milyennek KELLENE lennie.

b.) Alkoss szabályokat arra, hogy az embereknek hogyan KELLENE viselkedniük.

Aztán, amikor a világ nem engedelmeskedik, akkor mérgelődj nagyokat!"

(Andrew Matthews)

Jah igen, és a lényeg, milyen embernek tartalak. Olyannak aki keres valamit az életben, de nem tudja mit. Meg akarja változtatni a világot, az embereket, de nem tudja, hogy a váltotatást magában kell megtennie. Valamilyen szempontból többnek érzed magad a gondolkodásod miatt, de kevesebbnek is, mert nem tudsz beolvadni.

Remélem sikerül megtalálnod önmagad, és megbékélni a világgal, mert nem a világ rossz, nem az emberek, csak a hozzáállás.

Nagyjából én is úgy vagyok a világgal, mint te. Hasonlóan nem szeretem az embereket, és habár folyton filozofikus gondolatok cikáznak a fejemben, nem igazán tudok senkivel sem beszélgetni. Én viszont már mióta írni tudok, írok akarok. Történeteket, regényeket, novellákat, bármit. Körülbelül egy fél éve rájöttem, hogy talán ebben lehet a megoldás arra, hogy nem találom a helyem a világban. (Mondjuk te ilyet nem írtál, hogy nem találod a helyed, de hátha.) Gondoltam egyet, és nekiálltam írni egy regényt, amibe beleszőttem minden "okos" gondolatomat, amit addig senkivel sem tudtam megosztani. Ma már a könyv második részénél tartok, és sokkal jobban érzem magam. Több barátom nem lett, de az nem is volt célom. Viszont jobban megismertem magam, és több önbizalmam is lett.

Ezzel csak azt akartam mondani, hogy talán neked is segítene, ha követnéd a példámat, vagy legalább megpróbálnád. (Mert nem könnyű, kitartás és türelem kell egy könyv megírásához.) Mint láthatjuk, a hosszúszöveg-író képességed már megvan hozzá ;).

Hát, tanácsot kértél, és én adtam. Ha hülyeségnek tartod, akkor vedd úgy, hogy meg sem szólaltam. És bocs a késői válaszért :).

L/16

Hát...ööö...izé...mint írtam, nem vagyok az a nagy emberpárti beszélgetős típus, és nem éppen a kedvencem a valós idejű közvetlen kommunikáció még neten keresztül sem, úgyhogy bocs, de msn és skype kilőve. Tényleg ne haragudj, nem akarlak megbántani, abszolút velem van a baj ezen a téren, nem veled. (De én legalább felvállalom.) Egyébként azt sem tudom, hogy miért akarod felvenni velem a kapcsolatot. Ha nagyon akarsz valamit kérdezni, vagy akármi, akkor max e-mail. (Elég ódivatú, de hát istenem.) Remélem azért most nem tartasz idiótának (annyira).

Az utolsó hozzászóló

Előző hozzászólónak.

Azért akarja felvenni veled a kapcsolatot, mert egy olyan világban, ahol az ember "kilóg" a gondolkodása miatt, kincs az, ha talál egy hozzá hasonló gondolkodásút. A sors összehozza az ilyen embereket, mert így segíthetnek kölcsönösen egymáson. Véleményem szerint pont meg kellene ragadnod az alkalmat, kilépni a megszokott "egyedül vagyok, magányos vagyok, de elfogadom, sőt jó így nekem" mintából, amit mát annyi éve követsz. Sokat tanulhat az ember egy másik ember által magáról. Énis mindig elmenekültem az olyan szituációk elöl, amivel kapcsolatban már támadt az érzés, hogy nem nem akarom. De soha nem tudhatjuk mire mondunk nemet. Egy idő után félelmből már annyi nemet mondunk, hogy nemet mondunk az élet lényegére. Rájöttem, hogy legjobban akkor tudok fejlődni, ha belevágok csak azért is olyan dolgokba, amit esetleg az egom félelem miatt ellenez. Így lehet az ember egyre szabadabb... szembeszáll magával, mert az ego az nem a valódi énünk, az csak a nevelés, a társadalom, és a sok éves esetleg rossz tapasztalatok miatt alakult ki. Szóval akkor segítesz igazán magadon, ha nem mondasz le a közvetlen kommunikációról, mivel ez valamiért nagy félelmed (nem az van, hogy egyszerűen nem szereted), akkor tudod legyőzni, ha szépen mindig csak azért is megteszed amitől félsz. Tudom, hogy semmi közöm az éltedhez, de ezt úgy éreztem le kell írnom. Gratulálok amúgy a regényeidhez, 16 évesen ez szép teljesítmény :)

Minden jót nektek!

(Előző elötti válaszoló voltam)

Előző hozzászóló, lehet, hogy igazad van. De miért kéne változtatnom, ha te magad is azt mondtad, hogy jó így nekem? Egyébként hidd el, próbáltam már idegenekkel MSN-ezni, főleg amikor először láttam életemben internetet, és minden "szembejövőt" felvettem a partnereim közé. Az első fél perc után legszívesebben örökre kikapcsoltam volna az egész számítógépet, mert nagyon kínosan éreztem magam olyannal beszélgetni, akiről szinte azt sem tudom, hogy fiú-e vagy lány, nemhogy azt, hogy miről lehet vele dumálni. Irtózom az idegenektől, és kész. Ettől még nem vagyok magányos. Bőven elég nekem az a 6-7 korombéli, akikkel szóba állok, főleg, hogy vannak köztük igazi barátaim. Azért köszönöm, és becsülöm a jó tanácsaidat, és persze az üzeneted végén az elismerést. Te egyébként hány évesen vagy ilyen bölcs? :)

A tizenhat éves lány

"Előző vagyok"

Azt, hogy te így jól érzed magad, azt idézőjelben írtam, mivel akinek valamilyen félelme van, az nem érezheti 100%-osan jól magát. A félelem által be van korlátozva, olyan mintha fogoly lenne. Remélem egyszer majd sikerül leküzdened ezt az idegenektől való félelmet, mert az életben való érvényesüléshez elengedhetetlen, hogy megismerj új embereket. Szóval ez is egy kiváló alkalom lenne arra, hogy beletanulj ebbe. És egyértelmű, hogy nem tudsz minden egyes szembejövővel jól elbeszélgetni, főleg aki nem nyitott az olyasmire, amivel te is foglalkozol... az élet nagy kérdései... :)

Amúgy köszönöm a megtisztelő jelzőt, de még közel sem vagyok bölcs :) az életemben óriási változások történnek... vagyis inkább bennem. És ahogy mondás tartja: Csak a bolond és a bölcs nem változik :)

Amúgy 19 éves lány vagyok. :)

És szívesen beszélgetnék veled, mint idegen... :D:D :P