Milyen embernek tartotok ezek alapján? Őszintén fogok leírni mindent.

Hol is kezdjem...

Azzal kezdeném, hogy az embereket érdekesnek találom. Kinézetről az embereket egytől-egyig letudom írni jellemében. Úgy gondolom ez nem is nehéz feladat, mert még nincs kifejlődve a jellemük a fiatalabbnak (legalábbis a többségének), azt követik amit jónak látnak (ez elég sűrűn a rosszba sodorja őket). Na most innen indul az első úgymond problémám. Lehet, hogy antiszociálisnak tartotok ez miatt, de nem tudom "elviselni" az embereket. Ez úgy nyilvánul meg, hogy látom rajta, érzem, hogy milyen ember, mit fog talán mondani, mik érdeklik, mi az életfilozófiája, mi az ami akár a célja és ez engem felidegesít. Nincs normális életfelfogásuk, elbeszélgetni nem lehet komolyan. Magamból kiindulva egy vidám srác vagyok, imádom a poénokat, szeretek bulizni, szeretem élvezni az életet. Nem tartom magam nagyobbnak, mint másokat, de az, hogy komolyabban tudok gondolkodni, mint a velem egykorúak ez egy kicsit megzavar mivel nem tudok velük egy hangon lenni. Idősebb korosztállyal is próbáltam ismerkedni, de ez sem válik be, mivel a korom miatt elutasítanak. Ezek alapján olyannak tűnök, mintha egy visszahúzódó sznob, komoly ember lennék. Pedig ez így nem igaz. Megvan bennem a kellő komolyság,ugyanúgy a poénosság, kedvesség, és minden olyan emberi dolog ami egy normális élethez "alapvető", mindenfele a nyitottság, de mintha az emberek meghülyültek volna a környezetemben. Itt nem csak egy szűk baráti körre gondolok, hanem egy egész korosztályra akiket ismerek. De nem kell ismernem mást, ahhoz hogy lássam, hogy nem tudnánk egy sémán mozogni. Szeretek filozofálni, elbeszélgetni érdekes, tudományos dolgokról, de ez a mai fiatalokat, mintha cseppet se érdekelné. Természetesen ezen kívül akármilyen téma szóba jöhet, csak ilyenben mint filózófia nem találok beszélgető partnert, akit érdekelne. Régebben (1éve) még igen sok emberrel tartottam a kapcsolatot, sok haverom volt, de már nem bírtam tovább elviselni azt ahogy gondolkodnak viselkednek. Gyerekes, de már nem a korukhoz méltó. Úgy gondolom egy 16éves srácnak, csajnak illene felfgoni alapvető dolgokat, és nem a rózsaszín világban élni. Persze őket eltartják otthon, gondjuk nincs az életben, és talán ez az ami engem megnevelt, hogy nem raktam mindig alám mindent. Az iskolát családi dolgok miatt sikerült nagyon elrontanom. 2évet rontottam el eddig a semmibe... Kilátástalannak tartok sok mindent, de attól vannak céljaim. Valamilyen szinten magányos vagyok. Sőt talán ez is a megindítoja annak, hogy ezeket ide most leírtam. Nem vagyok depressziós, de mégis furcsán érzem magam, mert olyannak tűnik sok minden, mintha mások ezek miatt hülyének néznének. Itt volt egy nem régi eset, hogy egy csajjal beszélgettem, mikor valahogyan kicsit komolyabb dolgoról beszéltünk, és azt mondta, hogy bolond vagyok. Kérdem miért? Azt válaszolta, hogy azért mert nem kellene mindent komolyan vennem, Sok mindent le kellene szarnom, ami nem lényeges. De én nekem ilyen a gondolkodásom, hogy szeretek uj dolgokat megismerni, és nem tudom leszarni. Mások hogyan láthatnak engem ezek alapján? Elítélhetnek ezért nem keresik a társaságom, mert nem követek hülye stilusokat mint az emo például? Mert ők el vannak együtt mert ez összehozza őket és ugye 1évvel ezelőtt én ezt nem követtem, mert úgy érzem egyedi vagyok, nem kell követnem más stílust, hogy a havero vagy a barátom legyen valaki. Én viszont aki nem tartozik semmilyen csapathoz hanem egy átlagos hiphop, dubstep hallgató vagyok, ami nem divat így nem nagyon tudok ilyen kapcsolatokat létrehozni, hanem igazából oda kellene csatlakoznom valakikhez. De akkor megint indul az egész előről mert nem az életfelfogás miatt és gondolkodás miatt, hanem csak egy múló divat, akár egy hülye "fellángolás" miatt kerülnék oda, ahol játszanom kellene azt aki nem vagyok, és ezt nem szeretném / nem is szeretem. Ez eléggé hosszú lett, és lehet, hogy nincs minden benne amit akartam, mert rengeteg dolog jár a fejemben, de nyugodtan kérdezzetek, vagy adjatok tanácsot. Komoly válaszokat kérnék! Köszönöm. 16 f