Milyen érzés tölt el amikor arra gondolsz, hogy milyen akkor, ha már anyukád nem lesz?

Hát bennem 1000 100-as, hogy egy világ dölne össze, hiszen, ő szült engem, ő kinlódott velem évekig...

Nem lenne kihez odaszaladni és tanácsot kérni, vagy csak ugy udamenni és az ölébe ülni, ahogyan régen kislányként...

Bár én tudom már milyen elveszíteni egy tesót, egy nővért, egy anyukát, sajna el tudom képzelni miylen elveszíteni egy anyát!

nekem most halt meg a nagyikám. anyum anyukája. és látom anyukámon, h most azt érzi, hogy már csak én maradtam neki. nincs nagy családunk, a távolabbi rokonaink meg nem olyan emberek, akik a mi stílusunk.

én imádom anyukámat, apám szinte nem is volt, mert kiskoromban itthagyott minket. de anyukám mindent megadott, amit csak anyuka adhat. főleg lelkileg. nem tudom mi lesz, de bízok abban, hogy amikor ő végleg elmegy, addigra lesz egy szerető családom. a pasi már megvan hozzá :) és ők majd erőt adnak, h túllépjek ezen. bár az ember az édesanyja halálán sosem tud úgy igazán túllépni.... pláne ha ilyen jó a kapcsoltuk.

de anyukám még csak 47éves, és ha vigyáz magára, és én is vigyázok rá, akkor még legalább 40évig velünk lehet, egészségben, szeretetben :)

sajnálom az olyan embereket, akik nincsenek jóba az anyukájukkal. de amennyire lehet tényleg igyekezzenek jobbá tenni a kapcsolatot, mert ha mást nem, annyit megtett érted, h megszült. tehát neki (is) köszönheted az életed. és ha elégedett vagy az életeddel, akkor örülhetsz, hogy élsz :)

Jó,hogy ennyire szereted anyukádat!Mutasd is ki! Ha elmegy,leírhatatlanul fáj,de ha szeretted,könnyebben meg tudsz békélni a helyzettel.Nem könnyű.Igaziból akkor válik az ember felnőtté. Ezt tapasztalatból tudom.

Viszont ne gondolkodj ezen,túl sokat,csak kínozod magad.

Jajj nagyon megrázó ez a kérdés..könnybelábadt a szemem..és hálás vagyok a sorsnak h van Édesanyám, és h jo vlee a kapcsolatom.

Köszi h kiírtad ezt akérdést..ha vmi nézeteltérésem lesz vlee, majd erre gondolok és rögtön elfelejtem:)

(16éves csaj)

Ez a kèrdès sokszor megfordult az èn fejemben is!

Huuuuuuuu.........borzongok!!!!!!!!!!nem tudom mi lenne de attol tartok beleorulnèk!Imàdom anyukàmat!pedig màr elèg èrett vagyok(27èves)ràadàsul màs orszàgban lakunk de napi szinten tartjuk a kapcsolatot!

Nagyon sokszor eszembe jut ez a dolog..van, hogy éjjel lefekvés előtt belegondolok és hosszú perceken át zokogok.

Nagyon jó a kapcsolatom anyukámmal, bár nagyon sok olyan volt, hogy nagyon összekaptunk...volt, hogy megbántott és én is őt.De tudom, hogy én vagyok az életében az első.

Tudom, hogy még messze van az, amikor ő nem lesz és így addig is apránként készítgetem magam.Mindig arra gondolok, hogy addigra lesz családom és ők segítenek majd átvészelni.Tudom, hogy erős vagyok, de iszonyú űrt hagyna a lelkemben...nem mindennapi ember... :)

Nekem 4 éves koromban halt meg az apukám!

Szóval alig ismertem ezért csak anyu van nekem ....Ebbe bele se merek gondolni ,hogyha ő nem lesz!...:-(