Hogyan tudnék változtatni? Mit kellene tennem? (péniszméret és kisebbségi érzés)

A 20-as évei közepén járó fiú vagyok és még sosem volt intim kapcsolatom, nem volt még barátnőm.

Kiskamasz koromban nagyon megijesztett a péniszem mérete, mert a lankadt állapota egyszerűen nem akart semmit sem változni, nem nőtt semmit, míg az összes társamnak (és a felnőtt férfiaknak is) rendesen dudorodott ott középen a nadrágja/alsónadrágja, nekem csak egy pici hupli maradt odalent, amiből arra következtettem, hogy nagy a baj, amit el kell titkolnom, el kell rejtenem.

Soha senkinek nem mertem erről beszélni, nem mertem sekit megkérdezni, hogy baj van-e velem, eleve félénkebb és visszahúzódóbb kisfiú volt, emiatt pedig még jobban bezárkóztam, megijedtem, kevésnek kezdtem érezni magam és úgy gondoltam, teljesen el kell zárkóznom a lányoktól és a szexualitástól.

Így bármelyik lány is próbált meg közeledni hozzám, én mindig visszautasítottam, mert féltem, hogy ez a titkom kiderül, vagy kinevet majd, vagy mindenkinek elmondja.

Mindennek az a következménye, hogy megmaradtak a kamaszkori bizonytalanságaim, szorongok az emberek között, a szexualitás témaköre nagyon frusztrál és ez a bizonytalanság, félénkség, gátlásosság a hétköznapokban is érződik rajtam, sokan szoktak melegnek gondolni, pedig erről szó sincs. A tetejébe pedig haveri körben is mindig én kapom a cikizéseket, beszólásokat, ugratásokat, leb*zizós (bocs a vulgaritásért) poénkodásokat, ami egy darabig persze tűrhető, de egy idő után már lefáraszt és rosszul esik. Idegenek, vagy új, addig még számomra ismeretlen emberek között pedig már teljesen elveszettnek érzem magam, olyankor meg sem merek szinte szólalni, gyakorlatilag ilyenkor lerí rólam, hogy valami nem oké velem.

A szüleimmel és testvéreimmel sem volt téma sosem a szex és a barátnő-kérdés, sosem hallották tőlem, hogy ez vagy az a lány milyen szép, milyen csinos, mert egyszerűen én nem is tudok ilyesmiket mondani, mert soha nem hittem el magamról, hogy valaha is lehet barátnőm, nem hittem el, hogy egyáltalán jogom lenne ilyesmihez. Szerintem időnként a szüleim is azt gondolják magukban, hogy biztosan meleg vagyok...

Hogyan tudnék megváltozni? Hogyan lehetnék nyitottabb, közvetlenebb az emberekkel? Hogyan kezeljem azokat a helyzeteket, amikor mások érzik rajtam a bizonytalanságot és ezt kihasználva engem próbálnak minden poén és cikizés célpontjává tenni? Hogyan változhat meg úgy a kisugárzásom, hogy ne érződjön rajtam annyira, hogy "ezzel a sráccal valami nincs rendben"?

(Bocsánat, hogy ilyen hosszú lett, de ezekről a félelmeimről senkivel sem tudtam soha őszintén beszélgetni)