Egyre többet gondolok az öngyilkosságra, hogy merítsek erőt?
21 éves srác vagyok, körülbelül 16 éves korom óta érzem azt, hogy abszolult nem vagyok boldog, magányos vagyok, senki nem szeret, már antiszociális is lettem körülbelül, gátlásos vagyok még akkor is, ha a boltban kenyeret kell venni. Sportos külsőm van, 184 centiiméter vagyok, nem vagyok elhízva, vannak izmaim, de nem vagyok pálcika sem. Igazi férfias alakom van. Abszolult nincs önbizalmam, mindentől félek, mindennel kapcsolatban gátlásaim vannak, önmagam sem tudok igazán lenni, és már semminek nem tudok örülni, és ok nélkül az alap kedvem mindig "rossz". Jöhet a sok szöveg, hogy vegyek erőt magamon, és áljak fel, hidjétek el 5 éve próbálkozom, mindig sikerül is pár napja, mikor mondogatom magamnak, hogy "na azért is jó kedvem lesz", és a "a kis dolgoknak kell örülni, az a boldogság kulcsa" és a sok közhelyes szöveget, aztán mindig itt kötök ki valami hasonló szánalmas kérdéssel.
Nincsenek barátaim sem, gondolom az előbb felsorolt okoknak köszönhetően, legbelül szomorúságot érzek. Psichológushoz nem fogok menni, mert azt eleve szánalmas dolognak tartom, és eleve túl nagy a büszkeségem hozzá, és rajtam eleve nem segít, ha bárkinek elsírom, hogy "juj milyen rossz az élet brühümbrühüm". Afrikában eleve rossz a helyzet, mégsem olyan szerencsétlenek és "depressziósak" mint én, így eleve jogot sem érzek hozzá, hogy az legyek, mivel sokkal rosszabb a helyzet valahol. Semmi nem tesz már boldoggá, összesen egy barátnőm volt 21 év alatt... az 1 éves kapcsolat volt. De nem is akarok több kapcsolatot, mert nem kínzom magam. Csak "arra" pedig sosem próbálkoztam úgy komolyabban hölgyet szerezni (nem mintha nem próbálkoztam volna, csak ugye eleve önbizalom nélkül...). Tehát most itt ülök fél 12-kor és azon gondolkodom, hogy az M4-es metró talán fájdalommentesen képes segíteni rajtam. Túl bölcs is vagyok, tehát két közhelyes mondattól nem leszek happy mint egy átlagos ember. Ezért felteszem a kérdést, hátha bárki tud rajtam "segíteni". Vagy legalább annyival segít hogy itt sajnáltathatom magam! :D
a 2. szakaszban hatszor szerepel az "eleve" ....
Anya-apa? milyen volt a kapcsolatod velük? mit mesélnek? hogy fogadtak, amikor megszülettél?
nahát, Vacuolum, kössönyünk, télleg szórakoztató és nem unalmas
*
nem hagyjuk a szüleidet és az első éveidet. A megérzésem, azért írtad annyiszor "eleve" mert ott a hibás kapcsolás, a hibaforrás: azt hiszed te "eleve" boldogtalannak / szerencsétlennek születtél...
ez persze nem igaz, de ezzel a mondattal nem fogom a tudatalattidból ezt kioldani
"Afrikában eleve rossz a helyzet, mégsem olyan szerencsétlenek és "depressziósak" mint én"
- mert más az emberképük.
Mi az ember? Ki vagyok én? (tedd fel magadnak)
A pszichológus segíthet, még ha most nem is érzed megoldásnak. Sokkal jobb segítséget kérni, mint öngyilkosnak lenni.
Bár a problémáidat nem oldja meg, és nem leszel happy tőle, talán a gőzt kiengedni segíthet, ha telefonálsz:
Ifjúsági Lelki Elsősegély
Tel.: 137-00
Ingyen hívható hétfőtől szombatig 9-21 óra között,
vezetékes számról és bizonyos mobilhálózatokból érhető el.
Hosszútávon pedig kérjél segítséget!!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!