Próbálkoztatok már a tudatalattitokkal raktározni el adatokat és összefüggéseket a memóriátokban? Másokkal már össze tudtátok kapcsolni a személyiségeteket?

Lemaradt a lényeg :D. Szóval én már tizenhat éves korom óta az összefüggése rendszerezéséből éltem meg, és nem abból, hogy bebifláztam az anyagot. Vannak ilyen emberek mint én, akik nem bifláznak, hanem rendszereznek. De a memóriám az átlagosnál rosszabb volt, mármint a főiskolán ez hátrányt jelentett bizonyos időben, és ezért kellett új módszerek.

A tudatalattim azonban lassan nyílik ki. De úgy tűnik, hogy enged a nyüsztetésnek.

Tudom, hogy él még a párkapcsolatom, és azt is tudom, hogy miért. Jó, lehet, hogy hülyeség. :) Még érzem. Épp ma pedig újra össze is jöttem a volt barátommal. Teljesen nem értettem, hogy mit írtál, de ha kifejted, úgyis megértem. :) Nagyon örülök a válaszaidnak, és nagyon köszönöm. Sokat segítesz vele. Ahogy egyre többet gondolkodok, egyre pontosabban meg tudom fogalmazni, hogy mit is akarok. A lényeg, hogy én matematikai programozással szeretnék foglalkozni, de épp tavaly októberben rájöttem, hogy szeretek foglalkozni emberekkel, és érzem, hogy hatást gyakorolunk egymásra, ezért azóta gondolkozom azon, hogy hogy tudnám ezt jobban hasznosítani. Szeretek ismerkedni, beszélgetni, és mivel sokat tanultam, ezért viszonylag műveltnek számítok, bár próbálok minél több információt elraktározni. Mondjuk a lényeg mindig az összefüggések keresésén volt. Van még egy olyan képességem, hogy képes vagyok összefüggések feltárására, mindig úgy gondoltam, hogy a tudatalattim segítségével. Tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy ha én rábízom magam a tudatalattimra, jóval gyorsabban dolgozom fel az információkat. Az összefüggés-meglátó képességemnek köszönhetem, hogy sikerült újra-feltalálnom két esztétikai alapkategóriát. Nagyon komolyan érdeklődöm az esztétika iránt, ez az oka annak, hogy felsőfokon szeretném a német nyelvet beszélni. A nyelvtanulás számomra fontos, de azért is, mert rengeteg új lehetőséget látok benne, új tanulási módszereken dolgozok folyamatosan. A nyelvtanulás során ugyebár hatalmas, látszólag egymástól független adatmennyiséget kell elsajátítani, és a mostani módszerek teljesen tévesek, ahogy tanítják a nyelveket, legalábbis nekem biztosan azok, és szerintem másoknak is,ha olyan nehezen tudják mások elsajátítani a nyelveket. Ezért próbálok kiépíteni egy picit megreformált nyelvtanulási módszert. Elsősorban az angol nyelvvel kísérleteztem, és már viszonylag jól állok olvasásértés és nyelvértés szempontjából. A beszéd részén még javítanom kell. Mondjuk itt a szakmai angolt is értem.

A tudatalattim megnyitására végülis bizonyítékom is van, de ezt sem közöltem sosem senkivel. De most leírom, mert már látom,hogy érdekelni fog. Szóval én annak idején, még úgy 20 éves koromban elég rossz idegállapotban voltam, és akkoriban a munkáim, mármint a művészinek tekinthető munkáim nagyon zaklatottak voltak, és akkoriban Picasso stílusában rajzoltam, hogy pontosítsak: Picasso stílusjegyeit használtam fel a munkáimban. Holott nem is ismertem annyira jól még akkoriban Picassot, hogy ismerjem azokat a stílusjegyeit, amelyeket alkalmaztam a képeimen. A tanárom hívta fel rá a figyelmem, hogy úgy rajzolok és festek mint Picasso, és én nem is értettem, hogy miért mondja. De később a kezembe akadt egy Picasso könyv, és akkor jöttem rá, hogy tényleg nagyon feltűnő volt a hasonlóság. Hogy ezt miért mondom? Most gondolkodom azon, hogy valószínűleg nem is érted teljesen, hogy mit akarok ezzel mondani. Sokáig úgy gondoltam, hogy a jungi közös tudat létét valósnak gondolom. De mostanában jobban utánaolvastam ennek, és nem teljesen annak a létét vallom, hanem úgy gondolom, hogy a tudatunk mélyén, genomunkból adódóan körülbelül közös célok és körülbelül közös életelvek megvalósítására, illetve kiépítésére vagyunk képesek. Tehát nem hiszek abban, hogy létezne egy gondolati háló az éterben!! Ebben nem hiszek egyáltalán. Az a helyzet, hogy én hiszek az energiamegmaradás törvényében. Ha a gondolatok összessége létezne a térben, akkor úgy gondolom, hogy ezek a materiális törvények arra is érvényesnek kellene, hogy legyenek. Szóval egyáltalán nem ebben hiszek, és már rájöttem, hogy Jung valami ilyesmiről beszél. Nem, én nem erről beszélek. Még fiatal koromban foglalkoztam genetikával, és én inkább biológiai alapokra szeretek helyezni dolgokat. Szerintem ennek is a genomok az alapjai. Ugyanis arról van szó, hogy valószínűsíthetően Picasso személyiségjegyei hasonlíthattak az enyémekéhez, és ezért lehetséges, hogy a tudatomból ilyen formában hívhattam elő a képeket. És hozzátenném, hogy tényleg nagyon egyezik a stílusunk! Azóta azt hiszem, hogy már más is mondta. Ha pedig létezik ez, amiről most írtam, akkor léteznie kell annak, amit én közös tudatnak hívok. De ez a közös tudat inkább egy angolos kifejezéssel élve templa-ök tárháza, semmi egyéb. Magyar szót inkább nem írnék rá. Nah, majd, ha még valami eszembe jut erről, még írok. Igen sokat tudok írni:D, bocsika. De nagyon szeretek írni, könyveket is írok:D.

Ja, és én is tudom, hogy a matematika minden tudományok alapja:), át is érzem a matematikát. Tanultuk is, vagy legalábbis olvastam róla. De még annál is összetettebb a dolog, én úgy érzem. Minden mindennel összefügg, és az összefüggések gyökere a matematika. Alaptudomány, ezért is fontos annyira jól ismerni, amennyire csak a képességeink és készségeink engedik, és nagyon fontos tisztelni is.

Hello!

Tényleg naaagyyonnn várom már a választ, de semmi gond sincs. Örülök, hogy válaszolsz :).

A naplómból közlök egy részletet:

Ebben az esetben ugye arról van szó, hogy ha a személyiségünk összeér, akkor a külső énemmel kapcsolódom más emberekhez, amikor meg egybekapcsolódik a személyiségünk, akkor meg a tudatalattinkkal kapcsolódunk egybe. Itt a személyiség alatt a lelket értem, azaz az anyagtalan szubsztanciát értem. Most látom, ahogy írom a sorokat, hogy valójában itt összeér az elméletem Jungéval. Jung azt vallotta, hogy van egy külső és egy belső énünk, csak én nem teszem őket külön osztályba, pedig most látom, hogy tényleg két külön osztályt alkotnak. Ugyanis arról van szó, hogy ahogy írtam, abból is világosan látható, hogy amikor a külső személyiségünkkel összeérünk valakivel, akkor a személyiségeinkkel kapcsolódunk hozzá emberekhez. Amikor pedig a belső személyiségeinkkel kapcsolódunk másokhoz, akkor a lelkünkkel kapcsolódunk másokhoz. Ez azért jutott eszembe, mert Jung egy helyütt azt írta, hogy a lelkünk helye a tudatalattink. Vagyis amit én belső személyiségnek hívok, az valójában maga a lélek. Csak vissza kell olvasni, amit írtam, és ez világosan látható. Ezek szerint két külön osztályt alkotnak tényleg, csak én nem vettem ezt észre eddig. A külső énjeimmel, azaz a személyiségeinkkel már ezek szerint kapcsolódtam össze emberekkel, de a belső személyiségemmel, azaz a lelkemmel, azaz az anyagtalan szubsztanciával még sohasem. De ugyanakkor ez felhívja arra is a figyelmem, hogy ezek szerint tényleg nem történt még velem ilyen ezelőtt. Azért is elgondolkodtató az, hogy korábban tényleg történt e ilyen, mert ha igen, akkor miért nem gondolkoztam el akkor ezeken a dolgokon, amiken most? Erre a válaszom mindig az volt, hogy most értem meg rá, mert az érés sokat számít, és hogy szerelmes vagyok x.-be. Pedig valójában lehetséges, hogy én ezt még tényleg sosem éltem át előtte senki mással sem. Az x.-szel való kapcsolatom világított rá a tényre, hogy a családtagjaimat, hogyan szerethetem, mikor még csak nem is ismerem őket, mert összekapcsolódik a tudatalattink. Azt mondják, hogy hormonálisan kötődünk a családtagjainkhoz és a párunkhoz, de valójában én szerintem elsődlegesen a tudatalattinkkal, és csak másodlagosan a hormonrendszerrel. A hormonrendszernek közel sincs olyan nagy hatalma, mint a tudatalattinknak.