Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Miért van az, hogy félek...

Miért van az, hogy félek minden új dologtól, változástól? Ebben tudnátok segíteni?

Figyelt kérdés
Az elmúlt években nagyon rámjárt a rúd! De minden téren sajnos! Elváltam, munkámat elvesztettem, egészségben is voltak gondok, családban is és persze régi igaznak hitt barátságokban is. Ennek az lett a következménye, hogy rettegek minden újtól, változástól! Most úgy tűnik lesz egy munkahelyem elég jó keresettel (itteni viszonylatban az átlagbér duplája ) de már tartok tőle, hogy vajon milyen lesz. Tudom e teljesíteni, lesz elég szabadidőm, nem lesz valami szivatás....stb. Régen nem voltam ilyen, csak mentem és csináltam! Most meg annyira de annyira bosszant, hogy ilyen vagyok, nincsenek rá szavak. Szinte utálom, gyűlölöm magam emiatt!!! Valahogy nincs önbizalmam szerintem, bátorságom és ahogy mondtam félek minden újtól. 30 feletti férfi vagyok és egyszerűen nem ismerek magamra! Nem örülök az új munkának, hanem parázok, szorongok. Közben lehet komolyabbra fordul a dolog egy nővel de attól is tartok, hogy megfelelek e, nem okozok e csalódást. Félek már kötődni bárkihez, bármihez! Tudnátok valami ötletet adni arra, hogyan lehetne ezen a helyzeten segíteni? Segítő válaszokat előre is köszönöm!

tegnap 09:58
 1/3 anonim ***** válasza:

Elvesztetted a magadba vetett hited. Érthető a leírtak alapján, biztos te is hibáztál amiért így alakult minden. De a hibákból tanulni kell, senki nem tökéletes!

Új lappal kezdeni ijesztő, de ugyanúgy mint régen, most is csak csináld, egyszerre egy napot és ne az egész hetet, hónapot akard, csak azon az egy napon legyél túl.

Nem baj ha most nem vagy magabiztos, mindent csinálj a legjobb tudásod szerint, őszintén beszélj az érzéseiről, ne akard semmi mögé azokat elbújtatni.

A munka is menni fog, szintén a legjobb tudásod szerint végezd, és egyszerre csak egy napot tűzz ki célnak, mindig az aznapot. Amint lesz sikerélményed, változni fog a hozzáállásod is.

Én a bizalmi dolgokat mindig próbálom óvatosan csinálni, nem adom ki magam teljesen, de őszinte vagyok, nyitott, és ‘meglátjuk mi lesz’ alapon figyelek. Úgy gondolom, hogy ezzel megismer a másik olyannak amilyen vagyok, ha tetszik tök jó, ha nem tetszik legalább kiderül.

Az oké, hogy magadban is keresed a hibákat, mert így tudsz változtatni, de keresd a jó tulajdonságaidat is, ne csak a csalódástól való félelem irányítson.

Mitől félsz konkrétan? Próbáld megfogalmazni, hogy miért félsz ezektől, és hogy mi történne akkor ha a rossz történne meg. Mennyiben befolyásolna téged és miért. - Nekem ezek a válaszok sokat segítettek megérteni, hogy hogyan működöm, és miken kell változtatnom.

Sokat tud még segíteni az is ha egy jó szakemberrel átbeszéled ezeket, nem szégyen, sőt, minél hamarabb kezded felismerni a problémákat, annál “könnyebben” tudsz változtatni is magadon.

Türelem, ne akarj mindent egyszerre, hosszabb folyamat volt ide eljutni, és hosszú folyamat ebből kikeveredni is, de nem lehetetlen :)

tegnap 10:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/3 A kérdező kommentje:

1#


Persze, az ember önmaga is tehet arról hogy, ott tart, ahol. Ezt felfogtam én is és a válásom során sem csak a másik felet hibáztatom, mégha ő is csalt meg. El kellett jutni idáig neki is és nekem is.


Próbálom csak csinálni, nem agyalni, gondolkozni és kicsit előre tervezni. Ilyenkor úgy szoktam például: Hogy veszek pár szerszámot ha megjön a fizu. vagy letolok két napot és a harmadik nap sütünk valamit a haverokkal. Szóval nem érdekel a munka, vége lesz és utána jön a jó.


Régen anyum meg én is voltam egy kis időre depressziós és akkor jöttek az apró vélok, apró örömök, apró dolgok. Minden kis apróságot értékelni kell és örülni annak, hogy szépen telt el a nap.


Próbáltam/próbálom keresni a jó tulajdonságaimat mert van, csak én ostorozom sokszor magam a legjobban. És néha nehezen megy ez amikor az ember lenagyobb kritikusa az éppen önmaga.


Olvastam sok pszichológiával kapcsolatos könyvet a témában, kezdem megismerni önmagam csak sokszor ez a pánik eluralkodik az emberen és akkor nem tud tisztán gondolkozni. Akármennyire is akarom, mostanában párszor volt már ilyen sajnos.


Én a veszteségtől félek, hogy ha bármit megszokok, azt könnyedén elveszthetem. És rájöttem, hogy senkitől és semmitől nem függhetek, nem függhet a lelki stabilitásom. Szóval tudjak egyedül is boldog lenni és tudjak egyedül is boldogulni, pénzt keresni.

A legnagyobb bajom az, hogy sok korombélihez/ismerőshöz hasonlítom magam és nem tartok sehol hozzájuk képest. Nekik ház, család, jó munkahely.... Én meg sokszor azt sem tudtam merre dolgoznék szívesen mert már a milliomodik helyről utasítottak el. Szóval tapasztalom a közösségi média káros hatásait is, ezért is próbálom tudatosan leszoktatni magam róla.


És igazad van! Nem kellene minden egyszerre, megfeszítve akarni mert annak nem lesz jó vége. A múlt év óta kezdem úgy érzni, hogy voltak már boldog napjaim, lettek szép emlékeim. Megpróbálom magamból kihozni a legtöbbet csak néha nehéz hinni a jóban. Egyszer hol pörgök, jó a kedvem, egyszer meg ki sem kelnék legszívesebben az ágyból. Lehet az Ikrekség is rátesz egy lapáttal, habár sosem hittem igazán a horoszkópokban...


Mindenesetre köszönöm szépen a segítőkész választ! Egyetértek azzal amit írtál és megpróbálom követni a jótanácsokat!

tegnap 16:29
 3/3 anonim ***** válasza:
Beszélgess a chatGPT-vel. Kajak.
ma 03:20
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!