Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Miért félek ennyire a jövőtől,...

Miért félek ennyire a jövőtől, a változástól?

Figyelt kérdés

Tavaly rögtön érettségi után felvettek az egyetemre. Vidéken lakom, egy 30 ezer fős városban. Felmentem Pestre, ami kb 200 kmre van tőlünk. Olyan szakra mentem amiről mindenki le akart beszélni, nem írnám le mi az, mert eléggé leszűkül a kör és kvázi beazonosítható leszek és szeretnék anonim maradni. Lényeg, hogy olyan szakra mentem ami nagyon kemény, nehéz a bejutás is és ha sikerül egy teljes életformát ad, nemcsak egy szakma. Belebuktam. Azt hittem menni fog, meg voltam róla győződve, hogy az a nekem való élet, hogy képes vagyok rá, hogy megállom a helyem egyedül 200 kmre családtól, barátoktól, egyetlen ismerős nélkül. És bátran vágtam neki. Aztán rájöttem, hogy nem tudtam az a közeg hogy hat rám és lelkileg nem bírtam. Azóta próbálom összevakarni magam lelkileg hogy hazajöttem, de csak ideig óráig van meg a stabilitás a lelki világomban, aztán borul minden. Átértékeltem rengeteg mindent, az egész életemet, ahogy hozzáálltam a dolgokhoz, mindent. A szüleim szeretnék h legyen egy diplomám, mivel nincs szakmám, mert gimibe jártam ezért vhol én is elismerem h kell az egyetem. De így másodikra már nem az álmaimat követtem, hanem oylat választottam ahova tutira felvesznek és érdekel egy kicsit, el lehet vele helyezkedni (már amennyire ezt manapság ki lehet jelenteni valamiről). Szóval most egy közeli városba megyek, ahonnan kb 1,5 óra alatt otthon lehetek, ahol van egy csomó ismerősöm, igaz nem legjobb barátaim de nem leszek egyedül, ha gáz van tudok kihez fordulni. Két lakótársam lesz albérletben akiket csak most ismertem meg,d e nagyon rendesek segítőkészek, felsőbbévesek szal tudnak segíteni bármiben szinte. A szakom is más, sokkal könnyebb, kevesebb a kötelezettség. Összefoglalva tehát 1 éve bátran minden kétség nélkül nekivágtam a nagy ismeretlennek egyedül, most meg rettegek elmenni 60 km-re egy városba ahol nem is lennék egyedül, ahonnan bármikor haza tudok ugrani a szüleimhez. Miért? Ráadásul félek, hogy nem fog menni a tanulás, pedig 4-es 5-ös tanuló voltam mindig, 6 tárgyból érettségiztem csak egy 4-esem lett, a két emelt tárgyam is 5 lett, van két középfokú nyelvvizsgám. Mégis félek, hogy nem fog menni, hogy nem vagyok rá képes, hogy beleszakadok majd. Miért rettegek ennyire?

20/L


2011. aug. 30. 22:22
 1/4 anonim ***** válasza:
Talán azért félsz mert már egy kudarc van a hátad mögött. De ne tedd, ne agyalj sokat semmin, csak ugorj neki mindig a feladataidnak ezerrel és észre sem fogod venni, már teljesítetted azokat és mégpedig jól. Az örökös habozás és bizonytalanság egy csomó energiát felemészt. Bátran kell nekimenni az életnek, fiatal vagy, képes vagy mindarra, amire bárki más. Csak akkor szakadsz bele bármibe, ha fogcsikorgatva csinálod. De miért tennéd azt, ki kényszerít téged bármire is? Örömmel csinálj mindent, érezd kalandnak, ami addig a pillanatig tart csak ameddig te akarod.
2011. aug. 30. 22:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 anonim ***** válasza:

Azért rettegsz mert beléd (ill belénk)nevelték hogy a kudarc rossz.

Belénk nevelték hogy kevesek vagyunk.

Belénk nevelték hogy csak a siker elfogadható.

Nem mondom meg kik. Sokan.


De akárhova nézel, az igazán sikeres emberek eléggé hullámvasúton, csődökön át jutottak oda ahova...

Mert nem adták fel.

Ha fel sem vesszük a harcot, akkor már eleve elvesztjük.


Megértelek és sajnálom hogy nem érzed éppen az alkotó energiákat a testedben szikrázni...


Tudod ha elégedetlenkedsz, megoldásokra jutsz idővel.

2011. aug. 30. 22:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 A kérdező kommentje:

Köszönöm!

Így nézve tényleg nem is olyan vészes. gazából már attól is jobban éreztem magam egy kicsit, hogy kiírhattam magamból ezt az érzést. Sajnos nem igazán van ezt kivel megbeszélnem. Egyébként próbálom én magamat győzködni, hogy menni fog, hogy nincs mitől férnem, hogy tulajdonképen csak 1 évet vesztettem és az semmi szinte. Meg dolgoztam is közben és rengeteg új barátot, ismerőst szereztem tehát tényleg nem vesztegettem el ezt az 1 évet. Rengeteg mindenre jöttem rá ezidő alatt. De mégis néha hiába győzködöm magam, szükségem van a külső megerősítésre is. Mégegyszer köszönöm:)

2011. aug. 30. 22:48
 4/4 A kérdező kommentje:

"De akárhova nézel, az igazán sikeres emberek eléggé hullámvasúton, csődökön át jutottak oda ahova... "

Ez még soha nem jutott eszembe. De belegondolva nagyon is igaz. Remélem igazad lesz és egyszer majd én is sikeres leszek. Illetve nem is sikeres, mert nem a klasszikus értelemben vett sikerre vágyom csak egy rendezett, nyugodt életre. Egy olyan életre amiben nem kétségek közt élek, hanem magabiztos vagyok és tudom hogy amit teszek ahogy élek az úgy jó és nem kel folyton a jövőmön aggódnom.

2011. aug. 30. 22:54

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!