Nem tudom mit kezdjek ezzel a helyzettel, félek a jövőtől?

Akármennyire is sz.arul, mindenki a saját sorsának a kovácsa.

Az semmiképpen sem megoldás, h magatokhoz vedd őket, mert valószínű ez igen sok konfliktust szülne, és gondolom nem volna jó, ha a pároddal való kapcsolatod rámegy erre.

Másrészt, persze, egyértelmű, h az ember a saját családját segíti, hiszen egy vér, de ez sem lehetséges a végtelenségig (részben azért, mert ti is pénzből éltek, részben pedig azért, mert egyszer a türelem is elfogy).

Sajnos vannak olyan emberek, akik még akkor sem érzik, h nagy baj, mikor már ég a ház a fejük felett.

A megoldás az lenne, ha a bátyád dolgozna, és így gondolom lényegesen könnyebb lenne a hármójuk megélhetése. De mivel írod, h nem hajlandó erre, és ezek szerint a szüleid sem nagyon sürgetik, ez nem fog megvalósulni.

Tényleg kegyetlenség, de én egy idő után levenném a kezem róluk, olyan szinten legalábbis, h nagyobb összegeket tuti nem fizetnék helyettük ki.

Tudom, hogy nem könnyű meghúzni a határt, hogy mikor beszélünk arról, hogy segítek a családomnak, és mikor pedig leveszem a vállukról a felelősséget, amivel nem mozdítod ki őket ebből a helyzetből, hiszen tudják, hogy ha bajba kerülnek te úgyis segíteni fogsz nekik. Tudom, hogy nagyon nehéz neked is ebben a helyzetben, és szép tőled, amit eddig tettél a családodért.

Én sem azt tanácsolom, hogy ne foglalkozz velük, hanem hogy próbáld velük megértetni, hogy ha megint bajba kerülnek nem fogod helyettük kifizetni a dolgokat, mert nem áll módotokban nektek sem. Keress olyan időpontot, amikor józan(abb) állapotban vannak, és akkor mondd el nekik, hogy mit gondolsz.

Szerintem az is fontos, hogy úgy mondd el nekik, hogy ne hibáztatva érezzék magukat, hanem hogy az jöjjön le, hogy szereted őket, aggódsz értük, és segíteni akarsz nekik, hogy megoldást találjanak erre a helyzetre.

Második vagyok.

Ahhoz, hogy ők változzanak, a te fejedben is meg kell változzon valami.... Az, h lottózni kezdtél, h hátha nyersz, és vehetsz nekik egy lakást. Látod, h ezzel mi a probléma? Megint abban gondolkodsz, hogy neked kell megoldani az ő problémájukat. Pedig nem így van, és újra szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem jelenti azt, h nem segíthetsz nekik, DE! Ők felnőtt emberek, akik felelősséggel tartoznak a saját életükért. Azzal, hogy ezt a felelősséget te elviszed helyettük, még ha furcsán hangzik is gyerek szerepbe helyezed őket. Talán nem is azon kéne gondolkodnod, hogy hogyan oldd meg az ő problémájukat, hanem hogy hogyan tudod őket képessé tenni arra, hogy meg tudják oldani...

Vagy hogy mit tehetsz te azért, hogy ők felnőtt szerepbe kerüljenek?

Ha szeretsz olvasni és van időd nagy szeretettel ajánlom Eric Berbe: Emberi játszmák című könyvét.

Sok minden jutott még eszembe annak kapcsán amit írtál, ha kipihentem magam szívesen írok még néhány gondolatot.

Nagyon igaza van a masodik hozzaszolonak. En is hasonlo szituban voltam, es valahogy en is mindig kesztetest ereztem h megoldjam a tesomek problemajat. Ha nem ugy tettem lelkiismeretfurdalasom volt h milyen szemet vagyok, raadasul anyum is ellenem fordult es allandoan ezt tudatositotta bennem. Nalunk odaig fajult a dolog, h en teljesen stresszes lettem, nem volt csaladi eletem, a ferjemmel allando vitak voltak. Akkor dontottem el h pontot teszek ennek a vegere. Igen en lettem a szemet nover, de azota a ferjemmel a kapcsolatom kiegyensulyozott. Tesomek meg megtanultak addig nyujtozkodni mig a takaro er, ha nincs penzuk nem vesznek meg vmit, ahelyett mint elotte csorgott megallas nelkul a telefon.

Olyan gondolatom nekem is volt, h ha nyerek akkor veszek nekik egy nagyobb lakast, de tudod az idegesit az egeszben h en bealdozom a maximumot, elmegyek nap mint nap dolgozni, es ok nem aldoznak be semmit csak varjak a sult galambot a szajukba.

a rokonokkal el kezdtek nagyon joban lenni mostan mert ok segitik, en sosem voltam ezekkel a rokonokkal joban szoval most ott is ki lettem kialtva onzonek.

De inkabb leszek onzo, de a sajat csaladom, beleertve kislanyom bodlogsagat nem fogom beladozni h ocsemek boldogak legyenek. Ahogy irtam en is el tudok menni gyerek mellett dolgozni a tesom felesege is menjen, vagy akkor eljenek ugy meg ahogy tudnak. Sajnos kenytelen voltam egy kegyetlen hatart meghuzni, de igy sokkal jobb mert nem kell rettegnem.

Megint itt vagyok. Először is elnézést, a könyv írója természetesen Eric Berne.

Szóval visszatérve a helyzetetekre. Tudnod kell, és biztos tudod is, hogy változni, és változtatni nagyon nehéz, idős és energiaigényes dolog. De egy rossz helyzetben benne lenni legalább annyi energiát igényél, mintha azt esetleg megpróbálnád másba fordítani.

A másik dolog, hogy muszáj legalább neked hinned abban, hogy menni fog. Csak úgy fog sikerülni. Bízz abban, hogy a családtagjaid okos értelmes felnőtt emberek, csak most "rosszul működnek".

Próbáld a családot mindig úgy elképzelni mintha a családtagok kis fogaskerekek lennének, és egy rendszert alkotnak. Ha az egyik fogaskerék, már nem úgy működik, mint azelőtt, akkor a többi sem fog tudni úgy működni.

Másfelől gondold azt végig, hogy legrosszabb esetben is mi történhet? Ha nem sikerül, az sem visszafordíthatatlan valami, hanem akkor még mindig újra elkezdhetsz gondolkodni azon, hogy mégiscsak kifizetitek nekik a dolgokat, amit én azért sem javaslok, mert te is láthatod, hogy ez a módszer, nem hozott eredményt. Ráálltatok arra, hogy mindenki belehelyezkedett valamilyen szerepbe, van aki ahogy te is említetted a nemtörődömségével, anyukádnak is gondolom megvannak a tipikus jellemző cselekedetei, és neked is. Ez már állandósult nálatok, és mindenki tudja, hogy ebben a helyzetben neki mi a "dolga". És a fiúk ezt úgy definiálják magukban, persze tudat alatt, hogy nekik nem dolguk a pénzkeresés, felmentik magukat valamivel, gondolom a tesód, h "én dolgoznék, de nem vesznek fel" vagy hasonlók, te pedig úgy gondolkodsz a saját szerepedről, hogy a te feladatod kifizetni az ő tartozásukat "mert más úgyse segít".

Muszáj kicsit eltávolodnod ettől, és azt mondani magadnak is és nekik is, hogy itt ezt le kell zárni, abban tudok nektek segíteni, hogy pl. idejöhettek enni, vagy segítek keresni egy új lakást vagy segítek végiggondolni, hogy hogyan tudnátok kijönni a pénzetekből stb. De, nekik is meg kell mondanod, hogy ezt így már nem tudod csinálni és nem is látod helyesnek.

Tudom, hogy félelmetes érzés, mintha magukra hagynád őket a gondjaikkal, de nyugodtan mentsd fel a lelkiismereted, mert ez nem így van. Te attól még segítesz és mellettük vagy, de nem helyettük cselekszel. És ez nagyon fontos különbség!