Próbálkoztatok már a tudatalattitokkal raktározni el adatokat és összefüggéseket a memóriátokban? Másokkal már össze tudtátok kapcsolni a személyiségeteket?

Mondom, hogy nincs közöm az ezoterikához.

A tudatalatti megnyitásáról beszélek. Eddig csak arra használtam,hogy ügyesebben tanuljak. De mondjuk még kísérletezek. Kíváncsi lettem volna rá, hogy mások is beszélnek e arról, hogy a tudatalattijuk nagyon erős. Még 19 évesen jöttem rá, amikor elkezdtem a művészi pályám első munkáit elkészíteni. Mindig úgy gondoltam, hogy tudatalattimból dolgoztam akkor, és azóta egy kicsit fejlesztgettem a technikát. A módszer végülis lényegtelen, és leginkább különféle tanulási technikákat és sok olvasást, tanulást jelent. Azóta sikerült elérnem azt is, hogy a hosszútávú memóriámba a tudatalattimon keresztül áramoltatva jegyezzek meg dolgokat. De még kísérletezgetek. Az biztos, hogy a munkáimnak sok köze van a tudatalattihoz. De arra lennék kíváncsi, hogy más is gondolkodott e már ilyesmin.

Már 24 éves vagyok, és mostanáig eszembe nem jutott, hogy bárkivel beszéljek erről. Elvagyok magammal, és eléggé zárt a személyiségem. De megismerkedtem egy fiúval (lány vagyok), és úgy éreztem, hogy összekapcsolódott a személyiségünk, vagyis az anyagtalan szubsztancia, amit léleknek is neveznek. Ezt azelőtt még nem éltem át senkivel sem, a tudatom mindig a sajátom volt. De most úgy éreztem, hogy összekapcsolódott a tudatom egy másik emberével. Elmesélem egy élményem: egyszer azt írta nekem egy veszekedésünk során a messengeren, hogy nevetsz? és én tényleg akkor kezdtem el nevetni. Nem igazán ismertük egymást, de mindig úgy gondoltam, hogy a személyiségünk sokszor egymásra hangolódott. De mindig úgy gondoltam, hogy csak én érzem olyan hihetetlen erővel rám nehezedni a személyiségét, ahogyan még más személyisége sosem nehezedett rám. Elképesztő hatással volt ezentúl rám a fiú. De, amikor ezt a nevetős sztorit átéltem, akkor jöttem rá, hogy ő is rám hangolódott, vagyis valószínűleg nem volt egyoldalú a dolog. Az nem érdekes, hogy mi a szerelmet is belekavartuk a dolgokba. Úgy gondolom, hogy a mi kapcsolatunk alapja a személyiségünk összekapcsolódása volt. De csak én hívom személyiségnek, akkor fogalmazhatunk úgy is, hogy a lelkünk összekapcsolódása, csak ez nekem egy kicsit furcsa kifejezés. Mondjuk ha belegondolok, akkor tényleg egy fogalmi zavarba kerültem. Mert a személyiség az kicsit más... bocsi... most jövök rá, hogy tényleg elrontottam, mert a személyiségjegyeknek ehhez nincs sok köze. Akkor beszéljünk anyagtalan és anyagi szubsztanciáról. Igazából nem is értettem nagyon, hogy most én mit is érzek iránta. De azt hiszem, hogy szerelmes is vagyok belé. Habár a kapcsolatunknak vége. Ezen a kérdésen gondolkozom már napok óta, és egyre jobban elmélyülök a dologban. Most nem tudom eldönteni, hogy most csak túl sokat beleképzelek a dologba? Vagy tényleg lehetséges az ilyesmi? Egyáltalán nem tudtam az ilyesmiről. Lehet, hogy felesleges ilyen dolgokat megosztanom másokkal, de mivel már napok óta egyre intenzívebben gondolkodom ezen, ezért inkább meg akarom osztani másokkal a gondolataimat. Hátha tudtok élmények mondani nekem, és akkor hátha nekem is könnyebb lenne egy kicsit.

Nagyon sok mindent nem írtam még le. Nagyon sok mindent éreztem. Nekem sokszor több személyiségem volt, de nincs semmi bajom, csak több énem van. Még magam sem ismerem pontosan a belső énemet, és ő pont ezt érintette meg, azt hiszem. Ez egy utálatos dolog volt számomra. Persze ő sem tudott erről! De ebben biztos voltam, már amennyire ilyen dolgokban biztos lehet az ember, mert így csak a családomhoz viszonyulok, ahogy hozzá. De soha senki még ennyire mélyen nem érintett meg, és ő az első szerelmem. Azon kívül mi összesen kétszer láttuk egymást, és én közben távol voltam tőle, és a kapcsolatunk legelején,meg a legvégén láttuk csak egymást. Vagyis tényleg nem sokat voltunk együtt személyesen. De ma már tudom, hogy csak én szerettem igazán őt, és szeretem őt most is. Ez nem is lényeges. Azt szerettem volna megtudni, hogy másoknak is vannak e hasonló élményeik. Hozzám hasonló embereket keresek.

Amit arról írtál, hogy ha egy gyerek ezerszer hallja, hogy hülye, akkor nem fog sikerülni... hm, ez igaz. Saját bőrömön tapasztaltam... De én nekem sikerült nagyon sok küzdelemmel kikeverednem ezekből a rossz dolgokból. A baj csak az, hogy megint itthon vagyok, és megint ugyanaz megy, hogy mekkora hülye vagyok csak sokkal változatosabb, és újabb formában. Nagyon nehéz néha tényleg megőrizni a tudat integritását, és hogy ne beszélj be magadnak marhaságokat. Én is kezdek kicsit megint leépülni, de tényleg erős jellem kell hozzá.

Szóval a tudatalattiba épülnek be a hosszútávú memóriából az anyagok? hát, én pont fordítva érzem a sorrendet... nem tudom, ez érdekes, utána nézek

De minél jobban tudom a tudatalattimat kezemben tartani, annál ügyesebben tanulok. Már felsőfokú matematikával is foglalkozok, pedig tudom, hogy engem a család hülyéjének tartottak... De a felsőfokú matematikai tanulmányok még tesztelés alatt van. Meglátjuk, hogy valóban képes vagyok e akármennyi információ tárolására, ami nagy előnye annak, hogy a tudatalattimon keresztül tárolom az információkat. Ugyanis még a főiskola második évében éreztem azt, hogy rendszerezni szükséges a fejemben lévő tényanyagokat, és lassú volt az előhívási folyamata is az adatoknak. Memorizálni sem tudtam régebben, mert a memorizálással felhagytam még 16 évesen, de már az is sokkal jobb eredménnyel megy, és már reménykedem abban, hogy sikerül két felsőfokút is teljesítenem. De már a középfokúak gyors teljesítése is éppilyen nagy teljesítmény lenne. Ezután volt egy nagy záróvizsgám, amin korábban meghúztak, ugyanis erre magolni kellett, elég nagy anyagmennyiséget, és hát én nagyon rossz voltam akkoriban magolásból. Egyszer felfedeztem egy dolgot, hogy hasonlóan működik az agyi tevékenységem, mint az objektumorientált programozási módszer. Most ezt nem részletezem. Ettől kezdve kezdtem el kutatni az általános tanulási módszertanokat. És azt kell mondanom, hogy néhány könyv átböngészése már tudtam, hogy már bocsánat is, de egy rakás szart érnek. Elnézést kérek azoktól, akik ezekből tanulnak, azoknak az embereknek biztosan nagyon hasznos volt, nekem egyáltalán nem. Ezután következett egy jó kétéves periódus, amelynek során a sok más egyéb tanulmányom mellett foglalkoztam matematikai, szimbolikus logikával, felsőfokú matematikával, programozáselmélettel, általános nyelvészettel, nyelvészeti algebrával és általános logikával, ismeretelmélettel. Eközben kialakult a világlátásom, és szépen lassan helyére kerültek a dolgok, sok tekintetben, és rájöttem a saját tanulási módszeremre, ami ezen tanulmányok ötvözéséből alakult ki, és eléggé általános. De a sok tanulmány révén sikerült a nyelvtanulási módszeremet is lényegesen javítanom. A nyelvtanulási módszerem is tesztelés alatt áll, és folyamatosan fejlesztgetem.

Röviden ennyit még rólam. Nem tudom, hogy még mivel bővíthetném ki. Gondolkozom rajta.