Miért vagyok más, mint a többiek? Miért vagyok bezárva egy fiatal testébe?
Sokan mondhatják persze, hogy addig örüljek, amíg fiatal vagyok, végül is sokan bármennyi pénzt hajlandóak kifizetni azért, hogy annak nézzenek ki..Engem viszont rettenetesen zavar.
Engem a szüleim 'készen' kaptak, amióta csak az eszemet tudom, belülről olyan vagyok, mint most (vagy amilyen leszek mondjuk 50 év múlva), csak a külsőm változik.Lány vagyok, testileg 17 és fél éves, de lélekben legalább 40-nek érzem magam.Mindig tudtam, mit akarok, nincsenek nagy lelki vívódásaim, hogy mit kezdjek magammal, mindig kész terveim voltak az élettel kapcsolatban.Határozott elveim vannak, amelyektől nem tudok és nem is akarok eltérni. (Nem iszom, nem dohányzom, nem drogozom, stb.)
Én boldog vagyok így (tulajdonképpen mindenhogy boldog tudok lenni), de zavar, hogy a velem egykorúakkal nem tudom megértetni magam, hogy különcnek tartanak, és hogy őket semmi nem érdekli magukon, a pián és a bulikon kívül.A legjobban az 50 év felettiekkel tudok elbeszélgetni, úgy érzem, egyedül ők tudják értékelni a gondolataimat, ők értenek meg.Még a 30 év körülieket is túl komolytalannak látom, úgy gondolom, hogy folyton vergődnek a saját gondjaikban, nem tudják, mit akarnak, nem tudnak örülni semminek, nem tudnak felelősséget vállalni, hazudoznak, csalják egymást, ide-oda költöznek, stb.
Pénteken a szerelmemmel egy időre elváltak az útjaink, 3 és fél év után.Tudom, hogy nekünk még lesz dolgunk egymással.Azt mondja, neki idő kell megtalálni önmagát, hogy tudja, mit akar..ezt számomra nagyon nehéz elfogadni, mert én nem így működöm, számomra mindig természetes volt, hogy mindent tudok magamról és a vágyaimról, pontosan tudom azt is, hogy úgy, ahogy születésemtől fogva nem változtam, úgy ezután sem fogok.
Úgy érzem, ha idősebb lehetnék, sokkal teljesebb életet élhetnék, mert nem kellene ilyen bizonytalan és labilis emberek között lennem, ahol minden csak felületes..
Miért van ez az egész? Miért érzem magam idegennek ezen a bolygón? Van arra esély, hogy más is így gondolkozik még rajtam kívül ennyi idősen? (Tudom, kicsit szétesett az írásom, de nem tudom ennyibe belesűríteni az érzéseimet..ha kérdeztek, akkor kifejtem bővebben.)
A válaszokat köszönöm.
válasza: válasza:Szia! Lehet, hogy kicsit fiatal és tapasztalatlan vagyok vagyok ahhoz, hogy a helyzetedben írjak, de azért megpróbálok mondani valamit, ami szerintem segítene. Ahogy megállapítottam eléggé koraérett és határozott típus vagy, aki meglehetősen makacs is lehet (én így látom,ld e lehet hogy másmilyen vagy). Szerintem ne könyveld el magadban, hogy te MÁS vagy és kész, és hogy te úgysem tudsz szót érteni a fiatalokkal, meg hogy úgyis ilyen maradsz örökre, semmi sem változik. Szerintem kicsit függetlenítsd magad az elveidtől, lehetnek elveid, de nem kell hogy függj tőlük. Nem kell úgy leélned az életedet, hogy "előre megírod" forgatókönyvszerűen, kicsit próbálj meg lazítani, és mások szemszögéből is meglátni a dolgokat. Keress magadban pár olyan tuladjonságot, amit más 17 évesekben is felfedeztél már (egészen biztosan találsz majd)és tanuld meg elfogadni mások szokásait, még ha az a buli és piaimádot is magábafoglalja. Ne legyen monoton szerű életed, csak tényleg próbáld meg kiélvezni a fiatalságodat, mindenben keresni a jót, nem a rosszat, ezzel beleértve a fiatalságodat is. És ha mindez nem sikerül, akkor nyugodj meg, egyszer midnenki megöregszik, de ki tudja, lehet hogy akkor meg majd egy fiatal szemével fogsz látni? Ezt gondold át, remélem egy kicsit segítettem :)
13/L
válasza:Na most akkor vannak barátaid vagy sem.
Mert ha a veled egykorúak nem értenek meg,akkor nem barátok...
Szerintem már ott gond van,hogy alapvető fogalmakkal nem vagy tisztába.Mint például barátság,önismeret,elfogadás.
Egyébként milyen érdekes.Ha oly elégedett vagy a mostani életeddel miért is a lélekvándorlásban hiszel?Gondolom a szüleid nem buddhisták..
válasza:Szia!
Ez szerintem túl összetett téma ahhoz,hogy mindkét fél megértesse magát a másikkal. Te velünk, mi Veled.
Én is hasonlítok hozzád, és hasonlóképp nem találom a helyemet. De! Valóban nem lehetsz ennyire biztos a jövődben, és abban, hogy mi hogy lesz Veled majd...Az ember élete egyik pillanatról a másikra megváltozhat, akár beüthet a nagy boldogság, de akár a katasztrófa is. Nem sértésként, de tényleg: próbáltad már eltartani magad? (17 évesen gondolom még nem...) Dolgoztál már olyan munkahelyen, ahol mindenki utál? (De ott kell dolgoznod, mert kell a kereslet) Csalódtál már nagyot valakiben? Mindezeket a kérdéseket nem provokációból írom, csupán tényleg olyan, mintha "minden alád lenne téve", és minden érzelem leperegne Rólad.
De ne haragudj, ha félreértelmeztem valamit, mint mondtam, hasonlítunk, csupán én nap mint nap küzdök... (munkahely,csalódások, stb...)
Üdv:)
válasza:Már sok ilyen kérdést vagyis ehhez hasonlót olvastam. Én is bele tartozok ebbe a körbe. szóval üdv a clubban.. Igen ez egyfajta adottság, amit hamar érésnek hívnak. Mi úgy néz ki, hogy a korunkbelieknél mindig kicsit hamarabb érünk meg. Vannak akik elfogadják és nem nyilvánul meg nagyobb dolgokban, de van akit idegesít olyan szempontból, hogy harcolnia kell azért, hogy megértsék a nézeteit.
Én például már évek óta veszekszek apámmal, mert nem érti meg az én világom. Neki csak fekete és fehér van, viszont én látom a szürkét is.
Ha akarjuk érzékenységnek is hívhatjuk. Nagyobb a befogadó képességünk, mint az átlagosnak, több információt tudunk feldolgozni, ami miatt a lelkiekben kicsit előrébb járunk mint a korunk béliek.
Én is úgy érzem magam mint egy 40 éves, néha mint aki a 75-öt tapossa, de a vágy az élet iránt úgy lángol bennem mint egy újszülött ereiben..
Ez nem különlegesség csak szerencse és jó gének.. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!