Miért vagyok más, mint a többiek? Miért vagyok bezárva egy fiatal testébe?
Sokan mondhatják persze, hogy addig örüljek, amíg fiatal vagyok, végül is sokan bármennyi pénzt hajlandóak kifizetni azért, hogy annak nézzenek ki..Engem viszont rettenetesen zavar.
Engem a szüleim 'készen' kaptak, amióta csak az eszemet tudom, belülről olyan vagyok, mint most (vagy amilyen leszek mondjuk 50 év múlva), csak a külsőm változik.Lány vagyok, testileg 17 és fél éves, de lélekben legalább 40-nek érzem magam.Mindig tudtam, mit akarok, nincsenek nagy lelki vívódásaim, hogy mit kezdjek magammal, mindig kész terveim voltak az élettel kapcsolatban.Határozott elveim vannak, amelyektől nem tudok és nem is akarok eltérni. (Nem iszom, nem dohányzom, nem drogozom, stb.)
Én boldog vagyok így (tulajdonképpen mindenhogy boldog tudok lenni), de zavar, hogy a velem egykorúakkal nem tudom megértetni magam, hogy különcnek tartanak, és hogy őket semmi nem érdekli magukon, a pián és a bulikon kívül.A legjobban az 50 év felettiekkel tudok elbeszélgetni, úgy érzem, egyedül ők tudják értékelni a gondolataimat, ők értenek meg.Még a 30 év körülieket is túl komolytalannak látom, úgy gondolom, hogy folyton vergődnek a saját gondjaikban, nem tudják, mit akarnak, nem tudnak örülni semminek, nem tudnak felelősséget vállalni, hazudoznak, csalják egymást, ide-oda költöznek, stb.
Pénteken a szerelmemmel egy időre elváltak az útjaink, 3 és fél év után.Tudom, hogy nekünk még lesz dolgunk egymással.Azt mondja, neki idő kell megtalálni önmagát, hogy tudja, mit akar..ezt számomra nagyon nehéz elfogadni, mert én nem így működöm, számomra mindig természetes volt, hogy mindent tudok magamról és a vágyaimról, pontosan tudom azt is, hogy úgy, ahogy születésemtől fogva nem változtam, úgy ezután sem fogok.
Úgy érzem, ha idősebb lehetnék, sokkal teljesebb életet élhetnék, mert nem kellene ilyen bizonytalan és labilis emberek között lennem, ahol minden csak felületes..
Miért van ez az egész? Miért érzem magam idegennek ezen a bolygón? Van arra esély, hogy más is így gondolkozik még rajtam kívül ennyi idősen? (Tudom, kicsit szétesett az írásom, de nem tudom ennyibe belesűríteni az érzéseimet..ha kérdeztek, akkor kifejtem bővebben.)
A válaszokat köszönöm.
válasza: válasza:Bírom a több száz 'miért vagyok más, mint a többiek?' kérdést. Ha igazán érett gondolkozó lennél, rájöhetnél, hogy nem vagy egyedül a világban ezzel, nem minden kamasz iszik-cigizik-szexel. Én világ életemben tőlem idősebbekkel voltam körülvéve, ettől még nem érzem magam különbnek, esetleg egy kicsit jobban informáltnak.
Ha ennyire biztos vagy magadban, a céljaidban, a különlegességedben, lehet nem a gyakorikerdesek.hu-n kéne keresni arra a választ, hogy valóban egy speciális lény vagy-e.
Utolsó válaszadónak: Konkrétan az zavar, hogy a körülöttem lévő emberek nem boldogok, mert fogalmuk sincs arról, hogy mitől válhatnának azzá, nincsenek tisztában a valódi értékekkel, minden túl felületes.
A többieknek: Tudom, hogy mindenki azt hiszi magáról ilyenkor.Én be tudok illeszkedni, vannak barátaim, ettől függetlenül feltűnt, hogy itt valahogy senki nem találja a helyét, a boldogságot pedig pláne.Sokszor hozzám fordulnak (még a 10 évvel idősebb nővérem is) próbálok nekik segíteni, meghallgatom őket, ha kell, tanácsot is adok, de ettől függetlenül nem találják meg a számításaikat.
válasza:"Engem a szüleim 'készen' kaptak, amióta csak az eszemet tudom, belülről olyan vagyok, mint most (vagy amilyen leszek mondjuk 50 év múlva), csak a külsőm változik."
Biztos vagy te abban, h 1 éves korodban is ugyanúgy gondolkodtál, mint most , vagy 50 évesen ??!!! :D
Az 1 éves kori gondolataimra nyilván nem emlékezhetek..akkor úgy fogalmazok, hogy amióta vannak emlékeim.
Egyébként hiszek az újjászületésben, és ezzel együtt a karmában is.
válasza: válasza:Érdekes volt elolvasni, amit írtál. Először magamra ismertem. Ha pár éve ismertem volna ezt az oldalt, én ugyanezt a kérdést kiírtam volna. Te most kaptál válaszokat, én akkor nem kaptam. Nem értettem az egészet. Olyan egyszerűnek tűnt minden, pontosan így, ahogy leírod. Voltak terveim, tudtam, hogy mit akarok az élettől. Nem tartottam szánalmasnak, akinek az élete a bulikról, a szexről és a piáról szól, inkább sajnáltam őket. Nekem nem volt erre szükségem. Idősebbekkel voltam körülvéve, velük éreztem jól magam, és azt hittem, én különleges vagyok, felnőtt, érett, idős.
Aztán eltelt pár év. Sok minden történt, amit nem terveztem. De ez a gondolkodás egy csapásra megváltozott. Ezzel, hogy így élsz és gondolkodsz, tulajdonképpen megteremtesz magadnak egy "steril" világot. De ilyen nincs. Nincs olyan, hogy mindig boldog vagy, mert szomorúság nélkül nincs boldogság. Aztán egyszercsak kikerülsz ebből a magadnak épített világból, és bizonyos értelemben koppanni fogsz. Legalábbis velem így történt. Nagyot zuhantam, szétesett az életem, mert pont azokban az alapelvekben rendültem meg, amikben addig hittem. És így nem láttam többé értelmét a dolgoknak, és ennek a gondolkodásnak általában. És rájöttem arra is, hogy néha felnőttebb az, aki iszik, mint aki nem. Ezt sosem tudhatod. Az életet meg kell tapasztalni. Pontosan ezért hiszed azt, hogy ismered az életet, mert még nem tapasztaltad meg. Talán egyszer megfogod.
Most pedig, azt hiszem, nem fogsz hinni nekem. Elolvasod, amit írtam, és talán annyival nyugtázod, hogy nem érti, hogy mit érzek, nem érti, hogy én tényleg érett vagyok, vagy tapasztalt. De ez nem számít. Mert talán egyszer, lehet hogy 5, lehet, hogy 10 avgy 20 év múlva rá fogsz jönni, hogy igazam volt.
Sok szerencsét, addig is!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!