Te boldog vagy?

Furcsa, mert kapásból azt írtam volna, hogy nem. De belegondoltam. Munkát kivéve, mindenem megvan. Szerető és biztos család, fantasztikus pasi, klassz barátnők, szép albérlet, egészség. És mégis, ha az embernek nincs meg valamije, akkor tök mind1, hogy mi mindene van, egyszerűen az is kéne. Nesze neked telhetetlenség..

Szóval igen, boldog vagyok.. :)

Az első válaszról az jutott eszembe, hogy manapság épp a túlzott visszaigazolás az, amely a bizonytalanságot generálja.

Ha valakitől folyton azt kérdik, hogy " Jól vagy ? " , akkor először azt válaszolja " Igen, jól vagyok. " , másodszor " Igen, az vagyok. " , harmadszor ismét, . . . . , de aztán már az illető elgondolkozik azon, hogy " Vajon tényleg jól vagyok ? ".

A lényeg az, hogy nem kell túlspirázni az életet. A legegyenesebb szinten meglehet állni és nem kell továbbkételkedni adott dolgon, mert épp akkor veszítjük el az értelmét.

Végszó : a boldogság nem egy cél, hanem egy út. Aki állandóan a boldogságot maga elé fogja helyezni, avagy " mindjárt odaérek " hozzáállással fog andalogni, az soha nem lesz boldog.

Mert ha vannak hibák, akkor azok miért is állnak a boldogság útjába ? Nem „ áll ” semmi a boldogság útjába, csak te raksz adott dolgot a boldogságod útjába.

Van Gogh elég tehetséges volt ahhoz, hogy boldog legyen ?

Hemingway elég bölcs volt ahhoz, hogy ne legyen öngyilkos ?

A történelem tele van olyan emberekkel, akik életük végéig járhatták volna a világot a boldogság keresésében és akkor sem jutottak volna elég messzire. Azért, mert soha nem tudták megérteni azt, hogy csak a pillanat van és nincs hova futni. Találd meg a nyugalmadat itt és most, vagy örökké délibábok után fogsz kajtatni.

Buddha is megmondta: „ A probléma az, hogy azt gondolod van időd. ”

Az utolsó mondatodról meg az jutott eszembe, hogy egyrészt a lényegi dolgok után való vágyódás pozitív is lehet, amennyiben az ember megszabadul felesleges dolgaitól, amelyek úgysem képeznek értéket az életében, másrészt viszont mindent, amit keresel, önmagadban kell megtalálnod. Tehát ha szeretetet keresel, akkor találd meg magadban a szeretetet – ne koldulj másoknál. Hasonlóképpen, ha megértést keresel, akkor találj magadban megértést, ne várd el másoktól. S ez érvényes minden másra, amit keresnél még : erő, bizalom, ambíció, értelem, stb.

Az emberek egy másik fontos tényező, amire sokszor nem gondolunk : nagyon sokan átveszik a környezetük állapotát, nem tudnak függetlenek lenni a másik hangulatától és érzelmeitől, ezért mivel egy viszonylag búskomor világban élünk, tudat alatt hajlamosak vagyunk rá, hogy mi is ezt az ízt válasszuk.

Viszont mindent meglehet változtatni: ha teheted ( és nem mondom meg hogyan, erre majd magadtól fogsz rájönni ) élj úgy egy napot, hogy megfigyeled a környezeted - ne csinálj semmit, ne mondj semmit, csak figyelj - és legyél mindaz, amit a környezetedben látni szeretnél -> energikus, életteli, pozitív, határozott, éleslátású, rugalmas, stb. Nem, a környezeted valószínűleg nem fog reagálni rá az esetek többségében, ezért ilyesmire ne is számíts - de ennek ellenére ráfogsz jönni, hogy csak így érdemes élni.