Tényleg lekéstem már mindenről, amitől normális, kiegyensúlyozott, boldog ember lehetnék és hasznos tagja a társadalomnak, emberiségnek, így 27 évesen?
Barátok: 0, barátnők: 0, önállóság: majdnem 0, félelem: maximum, tehetetlenség (vagy annak érzése): maximum, kötelezettségek teljesítése: a határon, semmi plusz. Érdeklődés valami iránt: rövid tartamú, akkor is szinte csak elméletben. Lustaság (bár szerintem ez nem ilyen egyszerű): maximum.
Csak annyit tudok, hogy már normális életet akarok élni, de pontosan nem is tudom ez mit jelentsen nekem. Pl. nyugodt alvás, alapvető nyugalom, érdeklődés valami iránt komolyan és foglalkozni azzal.
Ha belekezdenék valamibe, valami teljesen más felidéződik bennem és az az érzés lesz úrrá rajtam, hogy úgy sem sikerül, csakúgy mint az ami felidéződött. Úgy érzem kezdek kifutni az időből, és nem lesz belőlem senki. Még csak szeretni sem tudok úgy mint más normális emberek, úgy megnyilvánulni, mint egészséges emberek. Hogy a kibe**szott k***a a**ámba változzak meg, mit fogok fel rosszul, meg ha fel is fogom a dolgokat, miért nem indul el bennem valami, ami változásokat eredményezne? Mostanában sokat gondolok az életem végetvetésének, de nem valószínű hogy megteszem, mert annyira nincs elborulva még az agyam, meg őszintén szólva a fájdalomtól félek, magától a haláltól egyáltalán nem.
válasza:He he, leírtál engem :D
Erőt kell venned magadon, mást nem lehet tenni. Csinálj időbeosztást, és napi egy-egy órát szánj egy nyelv és egy szakma elsajátítására, egy órát meg valaminek, ami érdekel.
Jelentkezz önkéntesnek, így hasznosnak fogod magad érezni, és legalább ismerkedni is tudsz emberekkel. Vagy vegyél részt egy fórum életében egyszerű kommenteléssel, azzal is lehet ismerkedni.
Mondom mindezt én, aki ugyanolyan lusta vagyok és nem teszek semmit ez ellen :D
válasza: válasza:Ne is várjad azt, hogy bármiben is sikeres légy, ha mindenhez úgy állsz hozzá: úgysem sikerül!
Senkinek nem hiszem el, hogy "semmi sem sikerül".
Nem is "sikerülnie", hanem akarni kell, az akarterő megléte esetén pedig tenni valamit.
Meglátod, ha akarsz valamit csinálni és azt erőnek erejével (kényszeríted magad) megteszed, ha véghezvitted, megismered a boldogság érzetét.
(Persze, itt nem a "milliárdos akarok lenni!"-re gondolok!)
Fizikálisan is vannak gondok? (PL.: le vagy bénulva? DMP-s PCP-s?) az ágyban fekvésnél is segítséget kell kéred megfordulni? Itatni és etetni kell téged? (esetleg inkontinens is vagy?) Valamilyen speciális betegséged van?
Erdő Péter mondta: nincs fölösleges ember!
Ilyen bajom nincs, mint amit te írtál utolsó.
Köszönöm a válaszokat.
Egyszer kétszer már sikerült elindulni egy úton, és éreztem, hogy azon az úton kell tovább mennem ahhoz, hogy rendben érezzem magam, de max. kb. 1 hétig tartott(ak) ez(ek) az időszak(ok). Jön valami amit vagy csak én érzek elnagyoltan nagy kudarcnak, vagy tényleg az, és letérek az útról. Visszalépni meg már nagyon nehéz. Ráadásul az idő múlásával egyre nehezebbnek érzem.
válasza:Kérdező, több mint két éve írtál. Azóta hogy vagy, változott valami? Remélem, már tárgytalan, de azért írok:
Jómagam kb. 30 évesen változtattam nagyot az életemen, a rettegéssel telt begubózástól eljutottam egy nyitott, fejlődőképes életig, tanulok, változom, és nem ijeszt meg a változás, és tudom, hogy sikerülni fog.
Ha még fennáll a problémád, javaslom a meditációt. Segít, hogy az itt és most pillanatában élj, ne pedig a múltbeli vagy jövőbeli kudarcokon rágódj. Segít koncentrálni, és segít, hogy maximumra told az akaraterődet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!