Megint kezdődik, hogy nem látom értelmét annak, hogy felkeljek, mit csináljak, hogy megváltozzon? 18F

A szokásos iskolaidőszak, hogy semmi értelmét nem látom az ágyból való kikelésnek, úgy kelek fel, hogy minek? 5-kor kelek, elkészülök, megyek a buszhoz, 7-re beérek suliba, ott várom az órát, normális társaság nincs, alszom elfelé, inkább zenét hallgatok, közben ismételgetek órára, és azon gondolkozom, hogy mikor mehetek már haza? Majdnem minden órán elalszom, nem tehetek róla, nem tudok eleget aludni, mivel nem vagyok képes elaludni olyan korán, hogy kipihenjem magam. Tehát félálomban kihúzok minden délelőttöt, aztán várok a buszra, hogy végre hazamenjek, és kondizzak, az egész napom rossz, de ez kicsit jóvá teszi, öröm csinálni, jól érzem magam, megváltás. Otthon eszek valami fehérjedúsat, és szénhidrátban gazdagot, aztán kicsit gépeznék, ha nem dőlnék ki a fáradtságtól, majdnem minden 2. nap. Ha ez sikerül(hogy ne aludjak el) akkor, ha kell, tanulok kicsit, de inkább iskolában,óra előtt szoktam (nem vagyok hülye, 4-es vagyok). Néha elmegyünk bulizni haverjaimmal hétvégenként, amit szeretek, és itt nem a lerészegedést kell érteni. Ez igazából olyan "túlélősdi" féle, hogy bírjam ki a hétköznapot, és hátha lesz valami jó.. De ez megy már 3 éve, és olyan igazán jót még sosem tapasztaltam. Nem tudom, min kellene változtatnom, hogy jobb legyen a helyzet. Barátnőn nem is gondolkozom, igaz, nem vagyok csúnya(talán még sőt), de egy szerencsétlenség vagyok ilyen téren, szinte lehetetlen kategória, már azt gondolom lassan.. Hogyan változtassak?