Miért várjuk el mindenkitöl, hogy tökéletes legyen és miért akarunk valakit magunkhoz láncolni?

Nézd. Van amiben egyetértek, de a legtöbb dolog amit mondasz (ne haragudj rám ezért de..) hülyeség. :)

S a commentjeidből nagyon úgy tűnik, hogy egy fiatal kamasz vagy aki keresi a válaszokat. Javíts ki, ha tévedek, de írásod alapján ez jött le.

Csak a felszínt kapargatod, a dolgok sokkal komplikáltabbak ennél. Csak próbáld logikával feltérképezni az ok-okozatokat. Mert ez így kevés. Amit Te felvázolsz, az mind nagyon jó, és szép. Gyönyörűen hangzik, mondhatni egy utópikus tökéletes világ leírása. A probléma gyökere viszont az, hogy a dolgok nem hiába, vagy véletlenül alakultak úgy, ahogy. S épp ezért nem is fognak változni gyökeresen mostanában.

Nem fogok az eddigi összes felvetésedre most válaszolni, mert rengeteget írtál, és ezekre válaszolni hitelesen, forrás megjelöléssel, legalább 1 napig tartana. :)

Kezdjünk inkább tiszta lappal. Válaszolok a kérdésedben írtakra, a többit most figyelmen kívül hagyom.

--"Miért? Miért nem tudjuk végre elfogadni, hogy mindenki olyan, amilyen? "

Azért, mert ha elfogadnánk, megszűnnének a társadalom által évezredeken keresztül épített korlátok. Csak gondolj bele kérlek. Mi lenne akkor ha mindenki azt csinálna amit akar? Mindenki szabad, költetlen lenne, és tényleg MINDENKI azt csinál amit akar?

Nod, hidd el, semmi jó. Sőt, valószínűleg nagyon elfajulnának a dolgok. Káosz lenne, és anarchia. Az emberek nagy része nem dolgozna. Az emberek 90%-a hedonista lenne, ha a társadalom korlátai nem szorítanák bizonyos elvárások közé. A droghasználat az egekbe szökne, s a példának okáért a herointúladagolás okozta halál az egekbe szökne. Hogy miért? Azért mert az emberek felelőtlenek, és mindent jónak tartanak ami jó érzést okoz. S ráadásul megfelelniük se kell a társadalomnak, akkor minek erőltetni?

--"Engem sem fogadnak el! A családom a mai napig nem akarja elfogadni azt, hogy vegetariánus vagyok, meg mindenki csodálkozik rajta.. De engem nem zavar ha valaki húst zabál elottem.. Az az o dolga, attól még szóba állok vele."

Ha már "csak úgy" írtad, hogy "zabál" akkor az már jelent is valamit. :) Tudat-alatt kötöd a zabál szót a húsevéshez. Ergo tudat-alatt előítéleteid vannak. Hiába állítod megrögzötten ennek az ellenkezőjét. Node ez mindegy is, most nem erre akartam kitérni.

Nekik ez szokatlan. Nem szokták meg, nem találkoznak a dologgal nap mint nap, és tudatlanok a témakörben. Valószínűleg féltenek, és ezért vannak a vegeta életmódod ellen. Ha meg féltenek, akkor szeretnek. Ezen aztán nem kéne kiakadni. :) Vagy elfogadod, hogy mindig mindenki csodálkozik, és bele fog kötni, s erre kidolgozol jól érveket, ill. megpróbálod elmagyarázni azt hogy miért vagy vega, vagy alkalmazkodsz a többihez, és ismét húsevő leszel. A szokatlan dolgoknak velejárója az, hogy az emberek nehezen fogadják be, ez nem újdonság.

--"Azt is észrevettem, hogy egy párkapcsolatban az emberek meg akarják fosztani egymást minden jótól és rá akarják kényszeríteni saját magukra! Az állandó féltékenykedés, már ne is legyenek barátai, nem mehet el diszkóba veluk vagy bárhova.. Csakis a párjával érezheti magát valaki jól? Az a tokéletes ember akit formálni lehet?"

Ezek szerint soha nem voltál még igazán szerelmes. Ne aggódj, ez a pillanat egyszer 100% hogy eljön, és az erről alkotott véleményed gyökeres fordulatot vesz. Ez az emberekbe van programozva, nevezhetjük akár ösztönnek, nem tudsz ellene mit tenni. :)

Továbbá nem minden ember ilyen. Nem minden ember féltékeny. Ez általánosítás, általánosítani meg soha nem jó. Egy párkapcsolat ugyebár két ember döntésén múlik. Ez a két ember jó esetben, szeretni megosztani az életét a másikkal, s szeretnének boldogan hosszú ideig egymás mellett élni. Noh, és itt jön képbe a féltékenység. A féltékenység a legtöbb esetben nem alaptalan. Általában akkor fordul elő, amikor az egyik fél, érzi partnerén, hogy valami nincs rendben. A partnere meg el akar menni, ide-oda nélküle. Ezáltal a másik kirekesztve érzi magát. Hisz a partnere nem akarja, hogy ezt az eseményt együtt éljék meg. Ez kétségeket ébreszt, és egyből felébred a barlangban alvó oroszlán. S az az oroszlán foggal körömmel meg akarja védeni békés, boldog, immáron megosztott életüket, nem akarja elveszteni azt. Tehát a féltékenység, csak és kizárólag a szeretetből táplálkozik, csak sajnos ez az ellenkező hatást éri el az esetek nagyrészében. Node ez megint más kérdéskör. :)

A féltékenységet meg kell tanulni kezelni. Kezelni meg csak, és kizárólag úgy lehet, hogyha a pár egymás iránti bizalma elengedhetetlenen. Ez sajnos manapság elég ritka jelenség. Az emberek nem bíznak egymásban. Pedig mint ahogy egy régi mondás is tartja, egy kapcsolat alappilére a bizalom. Épp ezért mennek tönkre a házasságok egyre gyakrabban. Nemhiába van az, hogy manapság 1000 házasságkötésre 562 válás jut.

Ez a bizalomhiány nagyrészt pont azért alakult ki, mert modern társadalmunkban egyre kisebb hangsúlyt helyeznek az erkölcsös, elfogadható korlátok közé szorított életre. Emiatt éri egyre több csalódás az embereket, és ezért lesznek egyre bizalmatlanok egymással szemben. E korlátoknak a hiánya széthúzza a társadalmat, ahelyett hogy összehozná azt. Szerinted pl érdemes egy több éve működő, kölcsönös bizalomra épült kapcsolatot félredobni egy pillanatnyi hormoningadozás miatt? Ha igen, és ezen a véleményeden nem változtatsz, akkor bizony szomorú életed lesz a későbbiekben, s nagy valószínűséggel egyedül éled le életed utolsó évtizedeit.

--"Miért nem lehet egymást úgy elfogadni ahogy vagyunk, hiszen senki sem tokéletes, olyan nem létezik! Mindenkinek van valami hibája, az a legkisebb dolog, hogy elnézzuk neki."

Ezzel a résszel viszont teljesen egyetértek. Meg kell tanulni egymást elfogadni. Több tolerancia kell az emberekbe, de úgy, hogy bizonyos erkölcsi szabályokat nem döntünk fel. Az társadalomra ártalmas eszméket pl saját érdekünkben sem érdemes tolerálni, mert később visszaüthet a dolog.

Nos egyelőre ennyi, de szívesen nézek elébe egy hosszabb vitának. Az ilyen vitákból tanul az ember a legtöbbet, itt bukik ki valójában, hogy milyen ember is a másik.

Majd ha te is elfogadod a többieket akik máshogy élnek és nem beszélsz róluk ilyen rosszallóan és majd ha te is elfogadod hogy amit te hiszel azt ne vonatkoztasd mindnekire! NÁLAM VAN SZERELEM! Nálad nincs, de ne akard más helyett eldönteni! Gondolom hányingered lesz ha a parkban egy boldog kapcsolatot látsz hogy ők csak kisajátítják egymást, és milyen undorító dolog! Szerintem csak fáj hogy téged nem szeret senki szerelemmel!

Nem azért, mert nem fogadlak el, ha nem kell hát nem kell, de ha téged nem érdekelne a dolog akkor nem ócsárolnád a világ legszebb dolgát! Ha te békében lennél magaddal akkor nem lenne szükséged bizonygatni hogy nincs szerelem, és hogy az milyen egy ál dolog!