Miért akarok tökéletes lenni? Vajon honnan ered ez a vágy?

Nem tudom.

Ez a tökéletességre való törekvés ez képes megkeseríteni az életet.

Nem mozdulsz ki otthonról, ha nem nézel ki úgy, ahogy szerinted ki kell nézni. Szóval ha nem áll jól a hajad, vagy nem vagy kisminkelve (nem Te, hanem pl. tökéletességre törekvö lány) vagy nincs rajtad olyan ruha, ami szerinted szalonképes.

Ebböl kifolyólag pl. ha valaki elhív valavá spontán, pl. meglátogatod az unokatesódat egy szombat délután, és ö mondja, hogy maradj ott éjjelre nála a fövárosban, és elötte menjetek el bulizni, akkor nem-et fogsz mondani erre, és nem mész, mert "jaj nincs nálam a fogkefém, meg nincs nálam buliképes partiruha meg partismink". PErsze ezt nem fogok így elöadni, nehogy azt gondolják rólad, hogy majom vagy... hanem kitalálsz egy indokot, hogy "sajnos nem lehet, mert anyuék is elmentek, és ki kell vinni a kutyát sétálni..." bla bla bla. Emiatt kimarad az ember egy csomó jó dologból, elszalasz egy csomó jó élményt, holott lehet, hogy olyan személyekkel találkozna akik fontos szerepet töltenének be az életében pl. Vagy csak simán jól érezné magát. Akkor is, ha nem néz ki szerinte tökéletesen. Lehet, hgy ez másnak fel sem tünne, csak ö csinál belöle gondot.

Társaságban is kuss van, mert ha nem érzi jól magát pl. a külseje miatt, vagy mert van ott valaki akiböl buzog az önbizalom, akkor elnyomva érzi magát és kicsi semminek, ezért inkább nem szólal meg, nehogy olyant mondjon, amit nem fontolt meg 3szor, hogy biztos tökéletes e. Ès igen, ezzel pont az ellenkezöjét éri el az ember, mert visszahúzódónak tünik és félénknek. Ami ugye távol áll a tökéletességtöl.

Fejlödni lehet, meg törekedni a tökéletességre, de tudni kell, hogy tökéletes ember nincs. Bármennyire is rendben van minden, mindig mindenki találni fog magán és magában valamit.

Nem lehet tökéletes a belsöd, a külsöd. el kell fogadni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk... mondom én, aki szintén tökéletességre törekszik. Az eszemmel tudom, hogy nem lehetséges és próbálom elfogadni magam.

Pl. korábban sose léptem ki az utcára természetes hatású smink nélkül, és anélkül, hogy szépen fel lettem volna öltözve. Mar rájöttem, hgy ez nem jó így, ezért tudatosan fokozatosan szokom le a sminkelésröl, és melegítöben is át bírok menni a boltba. Ès tudod mit vettem észre? Hogy az önbizalmam is nött, mert rájöttem, hogy macinaciban és réteg alapozó nélkül sem kell elásnom magam a föld alá szégyenemben, és így is szóbaállnak velem az emberek. Söt akad pasi, aki még meg is néz, akinek így is tetszem... remélem valamit segítettem.

/Sorstárs/

14:40 Olyan szinten leírtad a lényeget, hogy csak pislogok.

Indulás előtt próbálok mindig olyan szinten felöltözni, hogy abban hiba ne legyen, akár egy szösz vagy valami már ront az összképen. Társaságban is nem igazán szólalok meg, mert tartok attól, hogy mit gondolnak vagy ilyesmi, de némelyik palin meg látom, hogy hogy van ennek annyi önbizalma, annak ellenére, hogy nem olyan csajozós külsővel áldották meg...

21/F

Elsö vagyok.

Nekem is vannak olyan barátnöim, akik (és most nem a nagyképüség beszél belölem de ezt ti úgyis értitek mert ahogy olvastam, ugyan igy lehettek a dologgal) meg sem közelítenek külsöre. Mégis társaságban képesek nagyon felszabadulni (pia nélkül is!) és nagyon vonzóak lenni a másik nem számára. Mert van kisugárzásuk. Buliban úgy táncolnak, mintha senki se nézné öket. Persze vannak, akik összesúgnak a hátuk mögött, (pl: Uristen hogy vehet fel ilyen hájas hasra ilyen szük felsöt stb), de ök jól érzik magukat és ez sugárzik belölük és az embereket elbüvölik. Van barátjuk, helyes pasik, ahogy eddig tudom a lelkük is jó és szeretik a barátnöimet, megbecsülik és a tenyerükön hordozzák öket... Ezeknek a lányoknak a szíve is jó, nem irigykednek másokra, és nem akarnak mások lenni, mint akik. (Mint pl. én :( )

Èn pl buliban, ha bemegyek a wc-be és belenézek a tükörbe és olyanok a fényviszonyok h bünrondának látom magam, akkor az egész estém el van cseszve. Visszahúzodok egy sarokba, ahol minnél sötétebb van, ilyenkor táncolni általában nem merek, mert nem akarok bénázni. Inni azért nem szoktam sokat (max 2 pohárral valamit amitöl nem rúgok be tutira), mert akkor meg attól félek, hogy túlságosan felszabadulok és összehordok mindenfele hülyeséget. Bár ez még sose fordult elö, csak látom, hogy egyesek mekkora hülyét képesek csinálni magukból, ha be vannak nyomva... Inkább én vagyok az, aki gondoskodik azokról, akik a baráti társaságomban túl sokat ittak.

VISZONT ha olyanok a fényviszonyok, hogy szépnek látom magam, akkor olyan kisugárzást produkálok, ami mindenkit levesz a lábáról. Ugyebár állítólag jól nézek ki, ezt néha elhiszem néha nem, hangulatfüggö mint tudjuk. és ehhez még hozzájön a kisugárzás, ami csak akkor van ha megvannak a körülmények.

A másik, hogy attól kirohanok a világból, ha valaki pl. váratlanul állít be hozzám, mondjuk mikor épp felkeltem, és úgy nézek ki mint egy zombi...vagy mikor káosz van a lakásban. Akkor egyszerüen elbujdosnék bárhova.

Azok, akik nem törekednek ennyire a tökéletes külsöre azok szerintem sokkal teljesebb életet élnek, mert nem utasítják vissza a lehetöségeket. Talán beleszxrnak a dolgokba, és tök jó nekik! Fel merik vállalni magukat, a saját énjüket, a stílusukat, a valódi arcukat, mert azt mondják, hogy aki szeret, az ilyennek szeret, aki nem szeret az meg mehet a levesbe. Ès milyen igazuk van!

Èn is önbizalomerösítéssel sanyargatom magam és mindent elolvasok ami erröl szól.

Csak néha elöfordulnak velem dolgok, amik visszarántanak a gödörbe. pl. ugye említettem, hogy leszoktam arról, hogy naponta sminkeljem az egész arcom. Elkezdtem magam jobban érezni, mert láttam, hogy így sem futnak el elölem az emberek. Aztán ma levittem a szemetet, és találkoztam egy volt szaktársammal, aki megkérdezte tölem, hogy "mi történt? Tavaly ilyenkor sokkal jobban néztél ki, beteg vagy, vagy fáradt? Sokat dolgozol?" Èn meg közöltem, hogy "Nem. csak nem sminkelek." Más ezzel nem is foglalkozik, de én kicsit a szívemre vettem.

Na mindegy...

Amúgy itt egy példa az életemböl:

Péntek reggel elmegyek dolgozni, reggel 8tól 4ig. utána anélkül, hogy hazamennék, mennem kellene egy kertipartira, közös kinti sütögetés, ivászat. Utána azonnnal közös buli hajnalig, mindenki ottalszik egy haver lakásában (vagy 10-en). Szombaton csak döglés, közös fözöcskézés, mászkálás a városban, bóklászás, este készülödés ivászat parti megint (az egyik barátnöm lánybucsuja) ugyanazzal a társasággal, parti vasárnap hajnalig, egesz vasárnap döglés, este hagynánk el a terepet.

NA, én ezt lefaragtam úgy, hogy a pénteki bulit lemondtam egy indokkal, amin órákat töprengtem. szombati buliban benne vagyok, vasárnap délig maradok. De az egész hétvégére nem vagyok képes, úgy érzem hogy kevés vagyok ahhoz, hogy a toppot nyújtsam önmagamból 3 napon keresztül...

17:15-ös vagyok.

Velem az a gond, hogy mikor program van, akkor mindig találok valami indokot, ami miatt nem megyek mindig valamire fogom. Most már sajna nem is hívnak sehova, de nehéz megváltozni. Én is néha érzek fejlődést az önbizalom növelés terén, de nekem is gyakran előfordulnak olyan dolgok, amik visszarántanak a gödörbe és kezdődik az egész folyamat előröl. Ördögi kör ez az egész,

Honnan ered?

Média.

Ennyire egyszerű a válasz

fővisszafogott

Velem is ez van. Ha egy magabiztosabb egyéniséggel kerülök szembe, ,,összetöpörödök", viszont a visszafogottabb, csendesebb emberekkel szemben 100%-osan nyitott vagyok, és velük szinte egy másik ember vagyok. Igen igen, nagyobb társaságban akaratlanul de én is megkapom a ,,fővisszefogott" :D szerepet. Mindig is így volt ez. Aztán, ha valakivel a társaságból kettesben beszélgetek, sokkal nyitottabb leszek, mondta is egyszer valaki egy ilyen bjó kis beszélgetés után, hogy tök csalódott bennem, másnak képzelt.

Sajnos az erősebb egyéniségek mellett még mindig arrébb húzódok, az évek során (most már felnőttként) mintha némileg javult volna a dolog, de nem tudom, mit lehet tenni ez ellen.