Miért van az, hogy egyáltalán nem érdekel az életem? Már egyszer begyógyszereztem magam, de nem ért semmi. Miért vagyok ilyen?

"Szívesen elmennék, csak anyámnak nem tudom, hogy tálaljam."

Ne tálald, csak menj, és hagyd hogy segítsen.

Egyébként az előző azért "tálalt ki", mert azt hitte hogy édesjóanyád épelméjű, és ahelyett hogy lez*arja a problémád, megpróbál majd rád jobban figyelni,hogy ne csinálj semmi hülyeséget.

Egyébként szedsz valamilyen gyógyszert, ami depressziót okozhat? pl: fogamzásgátló, roaccutan,...?

Csak azért kérdezem, mert én most Cypromixel tömöm a fejem, és szinte ugyanolyan tüneteim vannak,mint neked.

Régebben voltam elég szar állapotban gyógyszer nélkül is, ez meg kiújította :/

L/17

A pszichológus küldött vizsgálatokra? (pajzsmirigy,...)

Már kiskorodtól kezdve így érzel, vagy "csak" az utóbbi 2-3 évben? A szüleiddel mindig ilyen rossz volta kapcsolatod?

(még mindig L/17)

Egyébként ha megnézed elég sok ember akar neked segíteni biztosan találsz köztük barátot. Lehet h nem a legjobb az interneten de kezdetnek jó. Amúgy nem szép dolog így beszélni a saját anyukádról ezt nem szeretem, mert ha nem szeret akkor is miért akarnál olyan lenni mint Ő, abból gondolva, h kiírtad ezt a kérdést nem olyan akarsz lenni mint Ő, de még is valahogy áttcsúszol a ló tulsó oldalára. Én még a legnagyobb ellenségemnek is köszönök még ha nem örömmel is, pedig nem éppen sok embert kedvelek. De nem akarok olyan lenni mint Ők, lehet h esetleg nem vagyok olyan kedves de tudom mit akarok, nem akarom bántani a többi ember lelkét. Soha nem szoktam a másikról beszélni a háta mögött mert nem jó ha kell a szemébe mondom, persze azért a család komplikált van akit nem éppen szeretek persze nem csak én de tudom h nem nekem kell a szemébe mondanom, mert ha megmondanám nem csak rámharagudna hanem mindenkire aki nem szereti és nem én akarok lenni a feketebárány, hogyha olyan helyzetbe kerülök h együtt vagyok vele felveszem a legvidámabb formámat v viccelődök v finoman gúnyolódok rajta érezze h egyedül is megvagyok nélküle, amúgy soha ne nézd ki van melletted csak Te vagy senki más a Te életed nem másé éld átt, h egyedül vagy érezd h felnőttél ne gondolj másra tudja meg az anyád h megvagy nélküle nem kell h segítsen légy magabiztos és nyugott ne érdekeljen mit mond és ki szar*le légy önálló mozdulj ki.

már csak 1 nap 1 óra 10 perc karácsonyig

Én értelmes vagyok reagálhatok?

Holnap karácsony

A pajzsmirigyre mindenképpen menj el, lehet hogy csak napi pár bogyón múlik hogy újra visszajöjjön az életkedved.

Nem tudom hogy utána olvastál-e, miért lenne fontos a vizsgálat, ha nem, tessék itt egy link( A "Ha elégtelenül működik" ponttól kezdődik a szöveg nem rizsázós része):

[link]

ha mégsem ez lenne a baj, a háziorvosnak is elmondhatnád, amit ide most leírtál ( anyud nem enged a pszichológushoz járni...). Igaz nem ismerem, de abból ítélve hogy elküldött pajzsmirigy vizsgálatra (avagy foglalkozott veled, nem csak azt mondta hogy "mennyé' pszichológusho'!"), biztos segítene meggyőzni a szüleidet arról, hogy neked igenis szükséged van egy szakember segítségére. Ha egy "mezei pszichológusra" nem is, rá már csak hallgatnak :/

L/17

Ezt írod egyik kommentedben: "Ilyenkor csak azt bánom, hogy nem vettem be több gyógyszert, mert akkor nem lennék itt. Nem tudom mi értelme van az életemnek. Minden nap monoton, ráadásul semmi életcélom nincs."

A baj nagyobb, mint amilyennek előzőleg hittem. Úgyhogy ZÁROS HATÁRIDŐN BELÜL FORDULJ ORVOSHOZ! Még akkor is, ha nincs betegségtudatod. Azt javaslom, ha van a suliban iskolaorvos, mindenekelőtt őt keresd fel, beutalót a pszichiátriára ő is adhat, és minden bizonnyal fog is adni.

És még valamit komolyan tarts szem előtt: amire sokat gondolsz, az egy idő után megnő, és valósággá válik. Úgyhogy még egyszer: AZONNAL ORVOSHOZ!